Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Kovách Géza: Márki Sándor erdélyi kapcsolatai szegedi tanársága idején
3. Nagyvárad, 1924. január 9. Kedves Sándor Bátyám! Remélem mire e sorok Szögedébe érnek, ti is hazajöttetek a karácsonyi kedves kirándulásról és így először is nagyon köszönöm a nevemnapjára pontosan megérkezett forró jókívánságokat. Adjon a jó Isten ebben az új esztendőben a te sokat zaklatott szegény hazánk állapotán sokat búsuló szívednek is egy kis vigasztalást, hogy az a magyar művelődés, amelynek előmozdításán annyit fáradoztál, el ne hervadjon, hanem annál nagyobb gyümölcsöt hozzon. Érdeklődéssel olvastuk nőd és unokáid sorsáról írt tudósításodat. A végtelen jóságú Isten róluk is gondoskodik s minő nagy áldás, hogy mind olyan jól tanulnak. Én is hiába nem nősültem meg, csak családi körben élek. Igaz, hogy egyik nővérem meghalt, de meghalt az öcsém is és annak két kis leánya maradt. Ezeket Terka húgomnak kell nevelnie, mert az anyjuk is elhunyt s így most állandóan itt vannak, sőt Terkának örökbe is kellett fogadnia őket, mert különben nem kaptak volna útlevelet, a magyar útlevéllel pedig nem tartózkodhatnak. A szíves látásból innen nagyon el lehet menni. Amint látod dolgozgatok. Az itt küszködő folyóiratok szerkesztői mindig zaklatnak, hogy írjak valamit czégérül az ő lapjukba is. Most indult meg egy három (román, magyar, német) nyelvű tudományos folyóirat Cultura névvel Kolozsvárt. Kristóf György a magyar rész szerkesztője, ennek részére is kikövetelt egy kis értekezést (a magyarok és románok közös harcáról a török ellen). Néha áthoznak egy-két folyóiratot s ezekből látván, hogy Gombócz, Hóman és Erdélyi megint bolygatják a székely kérdést, én is redivi ad pristinum amorem vagy inkább laborem és most fejeztem be azt a rövidre fogott értekezést, amelybe talán megnyugtatóbb választ adok a székelyek eredetéről. Ha Isten éltet, február 11-én olvasom fel az Akadémiában, de azért ne menj fel Budapestre, majd megkapod, ha a jó Isten is úgy akarja, nyomtatásban. Itt most jön még a nehéz idő. A magyarságból most már sokat kisajátítottak, de nem fizettek érte semmit. A régi értékpapírok után se fizetnek 5 éve semmit s készül a törvény az egyedül üdvözítő állami tanításról. Az úr Jézus áldjon meg benneteket. Kedves nődet én is, Terka húgom is igaz szeretettel köszöntjük. Szerető kollégád János MTA Ms. 5162/739-740. 34
