Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Kovách Géza: Márki Sándor erdélyi kapcsolatai szegedi tanársága idején
pakolva vagyok s várom (mint zsidó a Messiást), úgy várom a vonatot, mely innen el- viszen az enyémekhez, ki a Házsongárdra. Ily hangulatban, távol minden udvariaskodástól, én vagyok a búcsúzó, mert érzem, hogy én hosszabb útra készülök és már nem messze az indulás órája. Köszönöm türelmedet irántam, jóságodat személyem iránt, köszönöm tanításodat, az élvezetet, mit tudásod, munkád nekem adott és kijelentem még egyszer, hogy míg élek, mindig tisztelettel és szeretettel gondolok reád. Ha pedig van odaát bármily formája a létezésnek, úgy ott is, mint a földön való időzésem egyik legkedvesebb és legbecsesebb személyre gondolok reád. Mindig hálás nagyrabecsülőd, aki méltó is akar lenni jóindulatodhoz s eddig méltó is talán Gyalui Farkas 2. Biblioteca Universitatii Kolozsvár, 1923. április 12. Igen Tisztelt és Nagyrabecsült Barátom! Azt hiszem senki azok közül akik Neked mostanában írtak, jobban nem becsül, nem tisztel s nem szeret mint én, akinek módomban volt nem csak tudományos munkásságodat, de jóságos szívedet és aranyos kedélyedet (valóban Marquis Jean d'Or) méltányolni és ismerni. Hogy mégis későn írok, annak oka, hogy vakmerő tervem volt az ünnepek alatt Budapestre menni, ott lányommal pár napot eltölteni, s egyúttal Szegedre lemenni, ahol elsősorban Nálad tettem volna tiszteletemet. így folyton halogattam levélírásomat, s a látogatás is ezúttal elmaradt. Egyébiránt is csak születésnapodhoz akartam gratulálni — a 70-ik ez nem is igaz. Sokkal fiatalabb vagy Te annál, semhogy mint 70 éves öregről lehetne beszélni Veled, vagy Rólad. Hogy 7 évtizedet éltél eddig, hiszem, de egész szervezeted s munkaerőd még nem 70, judiciumod rég az, elérte már a kikristályosodott, az életben megtisztult bölcsességet. Azt kívánom tehát (s hidd meg, minden nap gondolok reád, névnapjaidon drótnélküli lélek-táviratban kívánok jót neked), hogy az Isten éltessen soká erőben s egészségben családod s a haza örömére. Míg a könyvtárban nagyrészt változatlanul dolgozunk tovább. A könyvtár látogatása, a könyvek használata, stb. semmivel sincs korlátozva, változatlan. Az Erdélyi Múzeum ügye függőben, változatlan. Természetes, hogy egy szál könyvünk sem hiányzik, annak elvitelét meg nem engednők. Mégis Budapesten a következő hírek voltak forgalomban: 1. Hogy én a becsesebb könyveket, kéziratokat Budapestre vitettem; 2. hogy a könyvtárat Budapestre viszik; 3. (ezt ma kaptam F. Z. volt igazgató kollégámtól Budapestről), hogy a románok az erdélyi magyar irodalmat elégetik, vagyis hogy ott ez a hír jelent meg. Természetes, hogy mindebből egy szó se igaz. A háromból az lehet az alap, hogy megtörtént, hogy egyik-másik iskolában a kifogásolt újabb tankönyveket beszedték, de másról igazán nem tudok. Amit nem azért írok, mintha azt akarnám demonstrálni, hogy 23
