Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

ÖSSZEGZÉS

Tanulmányunkban a magyar társadalom, a magyar katolikus egyház és a szegedi katolicizmus történetének rövid, ám eseményekben igen gazdag periódusát vizsgáltuk. Az 1937 tavaszától 1939 nyaráig tartó időszak egyháztörténeti szempontból a Horthy- korszak legmozgalmasabb és leglátványosabb része volt. Ehhez járult még a feszültségekkel, szorongásokkal, egyben reményekkel teli bel- és külpolitikai élet felfokozott tempója. A „kettős”, majd később már „hármas” jelzővel ellátott szentév úgy országosan, mint Szegeden teljes sikerrel zárult. A XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus és a Szent István jubileumi év kitűnő alkalmat szolgáltatott az állam és a katolikus egyház igen jó kapcsolatainak demonstrálására.

Mindkét fél nyereségesnek mondhatta a maga szempontjából a rendezvények mérlegét. A katolikus egyház megelégedéssel nyugtázhatta a társadalmi és a politikai életben betöltött előnyös pozícióinak megszilárdulását, sőt kiteljesedését. Szent István ünneplése kapcsán első királyunk állam- és egyházszervező munkásságának korabeli értelmezése kiváló lehetőséget adott a katolikus tényezőknek, hogy minden lehetséges alkalommal és módon hangsúlyozzák a kereszténység nemzetfenntartó erejét. Kereszténység alatt persze valójában katolicizmust értettek. A szónokok nem véletlenül emelték ki az egyházi vagy egyházi jellegű eseményeken Szent István mély hitét, egyháztiszteletét és az egyházat támogató gyakorlati intézkedéseinek fontosságát. A szent királyt például állították a XX. századi állami vezetők elé. Ők azonban figyelmeztetés nélkül sem adtak panaszra okot, hiszen a mindennapi életben és az ünnepségek során maximálisan együttműködtek a katolikus egyházzal, s szem előtt tartották érdekeit.

Állami szempontból sem volt elhanyagolható a hatalmas tömegeket megmozgató ünnepségsorozat eredményessége. Hiszen a rendezvények szellemisége nagymértékben növelte a fennálló államrend legitimitását. Az elhangzott beszédek vagy megjelent írások azt sugallták a hívőknek, hogy a zűrzavaros Európában hazánk a nyugalom és a stabilitás szigete. Megerősítették a katolikus állampolgárokat abban a meggyőződésükben, hogy kötelesek támogatni a valláserkölcsi alapon álló, a katolikus egyházzal a szívélyes viszonyt ápoló államot. A belpolitikai nyereségek mellett jelentős külpolitikai hasznot is elkönyvelhettek a politikusok, mert az eucharisztikus világkongresszus zökkenőmentes lebonyolítása és pompás ünnepi eseményei kétségtelenül növelték Magyarország nemzetközi presztízsét.

A látványos külsőségek sokakkal feledtetni próbálták a magyar társadalmat feszítő problémákat és a világpolitikai helyzet veszélyességét. Az 1938-as év illúziókat táplált a jelenről — még inkább a jövőről — az országot irányítókban, a katolikus egyházban és az átlagemberek széles körében. Olyan illúziókat, melyekből néhány esztendő leforgása alatt tragikusan ki kellett ábrándulni. Emellett a vezető posztokon levők döntő többsége elhitte, hogy a társadalom valóban annyira egységes a központilag kitűzött célok követésében, amennyire azt a szentévben bizonyítottnak látták.

Az országos perspektívájú vizsgálódás során megállapítható általános összefüggések a Szent István-jubileum szegedi eseményeinek elemzésekor szintén helytállónak bizonyultak. Az 1930-as években Magyarország egyik legjelentősebb katolikus centrumának számító városban a szentév során, majd az azt követő hónapokban lezajlott rendez150