Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
Béla jezsuita egyházi újságíró és író által készített vezérkönyv alapján. Több százezer példányban terjesztették Közi-Horváth József „Örök vezérünk, Szent István” című röp- iratát. Egyúttal a sajtóban is mindent megtettek a Szent István-i gondolat népszerűsítéséért.^ Természetesen Szegeden ugyancsak a fenti módszerekkel történt a munkaprogram gyakorlati megvalósítása. Az Actio Catholica Csanádi egyházmegyei tanácsához hasonló módon értékelte az eddig elvégzett munkát és jelölte ki a megvalósításra váró feladatokat december 20-án a Szeged-központi Esperesi Kerület őszi gyűlése. Raskó Sándor pápai prelátus, kerületi esperes a gyűlést megnyitó beszédében elmondta, hogy tavasszal még aggodalommal latolgatták, vajon milyen sikert hoz a „hármas szentév” megrendezése. A rendezés munkájában sikeresen működtek együtt az állami szervek a katolikus papsággal. A lelkiismeretes előkészítés eredménye lett a rendezvények nagy sikere Szegeden csakúgy, mint országosan. Raskó a szentév eseményei közül kiemelte a Szent Jobb szegedi látogatását, s felsőbb egyházi hatóságai intenciójának megfelelően hangsúlyozta az elért eredmények megőrzésének és továbbfejlesztésének fontosságát. A tanácskozáson az Actio Catholica működéséről elhangzott tájékoztatóban bejelentették, hogy a Szent István életművével foglalkozó előadásokhoz segítséget nyújtó központi útmutatók első sorozata már minden plébániára megérkezett. Szorgalmazták, hogy a lehető legtöbb helyen mutassák be az államalapítóról készült három filmet. Végül arra szólították fel az egyházközségeket, hogy tartsanak ünnepélyes keretek között úgynevezett Szent István-na- pot.42 December 31-én este tartották Szeged katolikus templomaiban a szokásos évvégi hálaadó istentiszteleteket. A Fogadalmi templomban a megyéspüspök a hálaadó misén mondott szentbeszédében Szent István példáján keresztül a hit fontosságáról elmélkedett. Többek között kijelentette: „Amikor a Szent Jobbot kivitték a Dóm elé, akkor az arra figyelmeztetett bennünket, hogy ne vagyont keressünk és gyüjtsünk, hanem hitet. Egyéneket és nemzeteket nem a vagyon, hanem a hit tesz boldoggá és vezet célhoz. ”43 A katolikus hit ápolását Glattfelder olyan — Szent Istvántól ránk maradt — örökségnek és feladatnak látta, amelynek megvalósítása meghozza a nemzet boldogulását. Szilveszter és újév napján a megyéspüspöknél sorra jelentek meg tisztelgő látogatásra és jókívánságaik kifejezésére a város vezetői, valamint a katolikusok képviselői. December 31 -én délelőtt Glattfelder a szegedi tanítók és tanítónők küldöttségét fogadta a püspöki palota aulájában. Délben a város katolikus papságának és kántorainak csoportja köszöntötte a püspököt. A megjelentek nevében Breisach Béla, püspöki helynök mondott beszédet. Köszöntőjében összefoglalta a „hármas szentév” szegedi eseményeit, melyek örömmel töltötték el az egyháziakat. Ugyanakkor rámutatott: „Nagy aggodalommal szemléljük a politikai forrongást a kívülről jött példák nyomán. Ha külső politikai szemlélet alapján akarják átalakítani ennek az országnak a képét, ez félelemmel tölti el a papság lelkét, de rendületlenül bízunk Szent István szellemében, amely nem engedi megcsúfolni ezeresztendős nemzeti múltunkat.”44 4' Mihalovics Zsigmondi Id. mű, 39. p. 42 SzCsEPL, 3710./1938. sz. 43 Szegedi Új Nemzedék, 1939. január 1. 13. p. 44 Délmagyarország. 1939. január 1. 3. p. 144