Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)
Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez
felder püspök. A végső költségvetés szerint a jubileumi szentévet megörökítő alkotás ára 10 600 pengő volt.4 5 A jelenleg is a Fogadalmi templom város felőli mellékhajójának első kápolnájában álló oltár becsületére válik alkotójának és bizonyítja a készíttető megyéspüspök jó művészi ízlését. (Glattfeldertől, aki az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnöki posztját is betöltötte, joggal volt elvárható e téren a magasfokú szakértelem!) A modem stílusú márványoltár nemes egyszerűségével, nyugalmat sugárzó kompozíciójával ragadja meg szemlélőjét. A mű központja az ikonográfiában szinte egyedülállóan fiatal férfiként ábrázolt Szent István életnagyságú szobra. A glóriával övezett és királyi díszben álló uralkodó egyik kezében az országalma, másikban a kereszt. Az államalapító szobra mellett az oltár hátfalán kétoldalt márványból kifaragva a régi magyar egyházi ének négy sora olvasható: „Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid, Hozzád fohászkodunk, árva maradékid. Tekints István király szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet régi országodra! ” Az oltárasztal alján kapott helyet a jubileumra emlékeztető két évszám: 1038— 1938. Az elkészült oltárt Szeged lakossága és a városi vezetés egyaránt elismeréssel fogadta. Pálfy József polgármester 1938. december 12-ei keltezéssel köszönőlevelet küldött Glattfelder püspökhöz a dómban általa felállíttatott Szent István-oltárért. Pálfy betöltött posztjának megfelelően a levél kínálta alkalmat sem hagyta ki, hogy Szeged hatóságának a Szent István jubileumi év maradandó megörökítésében betöltött szerepét kiemelje. Igaz, beismerte a város korlátozott anyagi lehetőségeit, de igyekezett minél több — az önkormányzati testület segítségével megvalósított — egyházi vonatkozású alkotást felsorolni. Persze a polgármester jól tudta, hogy ezek többsége vagy szerény anyagi hozzájárulást jelentett a városi önkormányzat részéről, vagy éppenséggel csupán elvi támogatást. Pálfy természetesen igen elismerő hangvételben tolmácsolta köszönetét Glattfelder püspöknek: „Kimagaslik a jubileumi emlékek közül egyedül Excellenciád nagylelkű áldozatkészségéből létesült jubileumi oltár. Amikor ismételten megköszönöm Nagy méltóságod fejedelmi bőkezűséggel a Székesegyháznak juttatott ajándékát, szívből kívánom, hogy Isten bőséges áldása kísérje Nagy méltóságod bölcs és jóságos főpásztori kormányzatát... ”5 Az újjáalakított és kibővített szatymazi templom építési munkálatai olyan jó ütemben haladtak előre, hogy bő két hónappal az alapkő elhelyezése után már megtarthatták benne az első ünnepélyes misét. Október 30-án az ünnepi nagymisét P. Csengődy, jezsuita szerzetes celebrálta a frissen tető alá került épületben. A templomot annyira átépítették, hogy az eredeti építményből csak a torony, néhány falrészlet és a főoltár maradt meg, ami az új körülmények között az egyik mellékoltár lett. A bővítés következtében a templom 1200 hívő befogadására vált alkalmassá. Az átalakítás költségei 4 Uo. 5 Szegedi Új Nemzedék, 1938. december 14. 5—6. p. 136
