Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)
Dokumentumok, tanulmányok, visszaemlékezések
lünk ilyen egységek. Másnap hallottuk: nemcsak hogy feltartóztatták az oroszokat, de átmenetileg vissza is verték őket.9 Útban Varsó felé Egyik nap, késő este már nem tudtak továbbhaladni a „mocsárúton”, mert az egyik erdőben a partizánok egy óriási fát rárobbantottak az útra, ezáltal a fa teljesen eltorlaszolta az utat, épp az ötvenötösök előtt. Vajda őrvezető így emlékezik vissza: „Előkerültek a fűrészek, fejszék és lassan, de szétvágtuk a fát. De amikor el akartuk fordítani, egy nagy akna robbant alatta és egy baj társunkat azonnal megölte. A tisztek ekkor kijelöltek néhányunkat és előre küldtek felderíteni a sűrű, sötét erdőbe, hogy nézzük meg, merre vannak a partizánok. A legjobb bajtársammal, a csongrádi Májer Lászlóval együtt bekerültünk a felderítők közé. Ahogy egyesével egymás után haladtunk, egyszer csak mögöttem egy nagy durranás törte meg a csendet. Visszanéztem és látom, hogy Májer Laci barátom fekszik pár méterre tőlem, vérben úszva, ugyanis egy aknára lépett, amire én nem léptem rá. Szörnyű volt látni így a barátomat. Az egyik lábát teljesen szétroncsolta az akna. Nagyon vérzett és nagyon nagy fájdalmai voltak. Ott voltunk az erdő közepén, orvos, kötszer nélkül, bár mi mindent megtettünk a seb ellátásáért. Elkötöttük a lábát, vittük vissza az egységünkhöz. Nagyon vérzett, ő már tudta, hogy ott fog meghalni az erdő közepén. Hiába nyugtattam, könyörgött, hogy lőjem fejbe, hogy ne szenvedjen. Szörnyű volt. Feltettük a Klöcknerre, de reggelre mindenhol az ő vére volt. Elvérzett, meghalt...”10 * Bár ezért az akcióért bronz vitézségi érmet és tizedesi rangot kapott Vajda Antal, ez nem pótolhatta a barát elvesztését. Július 15-én az 1. lovashadosztály maradványait beosztották a II. tartalék hadtest parancsnoksága alá. Bor Jenő altábornagytól Vattay altábornagy vette át az egységeket és azon munkálkodott, hogy minél előbb hazakerüljenek Magyarországra az egységek. A német középső hadseregcsoport súlyos veszteségei pótlására minden Lengyelországban található alakulatot be akartak vetni a fronton. A 12. és az 5. tartalék hadosztály is már az első vonalban harcolt. Július 14-től az 1. lovashadosztály teljesen leharcolt, lerongyolódott egységeit átmenetileg területbiztosítási feladatokkal bízták meg. Július végére már lengyel területeken voltak és a németek a Bug folyó menti ütközetben bevetették őket a 23. tartalék hadosztállyal együtt. Itt többször újból bekerítették a hadosztályt, csak nehéz harcok árán tudtak kikerülni a gyűrűből. Augusztus 19-én a németek felfegyverezték a huszárokat és újból a frontra irányították őket Varsótól északkeletre Karlovka-Volimin közé. A németek is láthatták, hogy már arcvonalbeli bevetésre nem alkalmas a hadosztály, ezért visszavonták őket szeptember 19-én Varsótól délkeletre, Milanovek területére." Itt kb. két hétig voltak, majd október elején a hadosztály egy részét hazaszállították ugyancsak Bécs felé. A Dunán kompokkal keltek át Dunaföld- várnál, majd Kiskunfélegyházáig újból vonatra ültek. De nem mindenki jött vasúton, 9 Vajda Antal és Nagy László visszaemlékezései alapján. Csongrád, 1998. 10 Vajda Antal visszaemlékezései alapján. Csongrád, 1998. " Kanyó Ferenc, In: 76-77. p. 303
