Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)
Dokumentumok, tanulmányok, visszaemlékezések
DOKUMENTUMOK, TANULMÁNYOK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK A Tisza elaknásítása a szegedi Boszorkány szigetnél 1941-ben. (Horváth Ákos följegyzése, Budapest, 1998.) A szegedi veszedelem (1941) Nagy örömet okozott, amikor az első katonaévemet letöltve az egy éves hadapród iskola befejezése után az Óbudán állomásozó Folyamőr-ezred Szegeden működő III. zászlóaljához parancsoltak további kiképzésre, és a második katonaévem letöltésére.1 Mindenki sajnált, mert a parancsnok emberevő hírében állt, és a Tisza mégis csak folyó és nem folyam. Az igaz, hogy Komáromba is vethetett volna a sors, sőt legjobb esetben maradhattam volna Óbudán is, ahol menyasszony-jelölt is várt rám. Ám én szolnoki vízipólózó voltam, s mint ilyen, versenyeim során többek között már jóval korábban ismertem meg Szegedet. Tudtam tehát, hogy jó helyre megyek. így például az egyik alkalommal a nagyhírű SZUE csapat újszegedi pompás uszodájának felavatásán voltunk jelen. A sporttelepen bámulva láttuk a diákjaival teniszező nagyhírű Szent- Györgyi professzor urat, az egyetemet, a Fogadalmi-templomot és a leges-legelső szabadtéri játékot, a Tragédiát. A dicséreteket bűnömül ne róják föl a szolnoki barátaim. Arra viszont büszkék lehetnek, hogy a mi közös Tiszánkhoz minket közelebbi kapcsolat fűzött mint a szegedieket. Ugyanis a szolnoki MÁV SE uszodájába annak idején a Tiszából szivattyúzták a szőke vizet, s mi igazi Tisza vízben ficánkolhattunk. Persze azóta sok víz lefolyt a Tiszán és de mekkorát fejlődött az én régi városom is. Szegedről szólva azt is igazolhatom, hogy a lányok nem mind boszorkányok híres szigetük ellenére. Mendegéltek a napok. Megkaptam végre a „leszerelő levelem”. Repültem édesanyámhoz Szolnokra, no meg Óbudára. Itt persze még régi hegykoszorúzta városra gondolok. Történetileg és politikailag lázas években éltünk. Nem tudhattuk melyik nap érhet el minket egy „SAS” behívó. Siettünk az esküvővel. Járt is annak idején egy olyan mondás: „csak annyi időt kérek két behívás között, hogy egy gyereket összekalapálhassak”. Meleg ágyból rángatott ki a katonai behívó, persze Szegedre, az állomás melletti utász laktanyába. Sürgős behívásra azért volt szükség, mert a „Legfelsőbb Hadúr” Teleki Pál tisztelt miniszterelnökünk öngyilkossággal kifejezett bírálata ellenére hadparancsot adott ki a „Délvidékre” való bevonulásra a beindult német hadigépezet mellett. Ők a Bánátot akarták, nekünk Bácskát ígérték. 1 A III. folyamzár zászlóalj az 1940-es hadrendszervezéssel alakult Szegeden a korábban itt működő és folyami határvédelmet ellátó folyamzár századból, amely aknász-, zárvédelem- és hajós szakaszokból állt. Ekkor számos Szegeden besorozott hadkötelest is ide hívtak be. Az alakulat rövid ideig volt itt, 1941 áprilisában Újvidékre települt. Hadtörténeti Levéltár (HL), HM. 39000/eln. T. a.-1939. Szervezési rendelet. (K. F.) 289
