Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)
Tápé halottai a második világháborúban
került a hadműveleti területre, ahol eltűnt. 1952-ben holttá nyilvánították és 1944. októberi utolsó életjele alapján a Szegedi Járásbíróság november 15-i időpontban határozta meg elhunytét. Neve a hősi halottak emlékművén szerepel. (Tápé HA. 16/1952. sz. és Szegedi Járásbíróság Pk. 21811/1952/3. sz.) Kiss Pál földműves, honvéd; Tápé, 1899. november 18.; Szentpéteri Katalin - Kiss Péter; fel.: Horváth Julianna (1925.); lh.: Tápé-Rét 90.; Tartalékos honvédként 1942 áprilisában mozgósították és Kiskunfélegyházára a 39. bevonulási központba hívták be frontszolgálatra. A kecskeméti 13. könnyűhadosztály egyik kisegítő alakulatával a nyár folyamán a 2. magyar hadsereg Don menti arcvonalába került. A szovjet csapatok 1943. január 12-i offenzívája idején január-február hónapokban eltűnt. 1955- ben holttá nyilvánították és az 1942. decemberi utolsó levele alapján 1943. január 15-i időpontban határozta meg elhunytét a Szegedi Járásbíróság. Hősi halála után 6 gyermeke maradt hadiárva. (Tápé HA. 11/1968. sz. Szegedi Járásbíróság Pk. 20779/1955/4. sz.) Kiss Pál honvéd; Tápé, 1922.; Nagy Julianna; A debreceni 11. gyalogezred II. zászlóaljában teljesített katonai szolgálatot. 1944 őszén alakulatával részt vett a Kárpátok szorosaiért folyó súlyos védelmi harcokban, ahol 1944. október 16-án hősi halált halt. (HL. Veszteséglajstrom 15. köt.) Kocsis Antal honvéd; Püspökiele, 1912. május 16.; Rakonczai Viktória - Kocsis Antal; fel.: Miklós Mária; lh.: Tápé-Rét; Tartalékos honvédként 1942 áprilisában mozgósították és ismeretlen katonai alakulattal a 2. magyar hadsereg Don menti arcvonalába került, ahol valószínű a doni katasztrófa idején hősi halált halt. 1994-ben holttá nyilvánították és a Szeged Városi Bíróság bevonulása utáni utolsó életjele alapján 1942. július 15-i időpontban határozta meg elhunytét. Neve a hősi halottak emlékművén szerepel. (Tápé HA. 719/1995. sz. és Szeged Város Bíróság 57553/1994/11. sz.) Kószó Antal földműves, napszámos, honvéd; Tápé, 1917. május 22.; Kószó Anna; fel.: Révész Mária Márta (1943.); lh.: Tápé-Rét 51.; Tartalékos honvédként 1944-ben mozgósították és ismeretlen katonai alakulattal a hadműveleti területre került, ahol meghalt. 1952-ben holttá nyilvánították és utolsó életjele alapján 1944. október 27-i időpontban jelölte meg elhunytét a Szegedi Járásbíróság. Neve a hősi halottak emlékművén szerepel. (Tápé HA. 10/1953. sz., Szegedi Járásbíróság Pk. 23691/1952/2. és Szeged Járás Anykvi felügy. 952- 3/1953. sz.) Kószó Menyhért honvéd; Tápé, 1911. november 20.; Dávid Rozália - Kószó Menyhért; lh.: Tápé, Kiiküllő u. 34.; A 25. közepes tüzérosztálynál teljesített katonai szolgálatot. 1944. december 8-án Szabadbattyántól délre 3 km-re a Polgáréi és Lepsény között a 142-es magassági pontnál a német gyalogság első vonalában, mint felderítőjárőr fogták el az orosz katonák és fogságba került. A szovjet fogságból nem került haza. (HL. HM. 22. oszt. ir. szn.) Kószó Pál honvéd; Tápé, 1910. június 26. ; Bodó Julianna; fel.: Karácsonyi Erzsébet; lh.: Szeged, Régiposta út 14.; 1942 áprilisában mozgósították és a kecskeméti 7. gyalogezred kiskunfélegyházi III. zászlóaljába hívták be frontszolgálatra. Alakulata a kecskeméti 13. könnyűhadosztály kötelékeként 1942 nyarán a 2. magyar hadsereg Don menti arcvonalába került. Részt vett a koro276
