Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)
Bevezető
A városért folyó harcokban nem vettek részt. Már október 9-én elvonultak Szegedről és Kiskundorozsma-Kiskunmajsa irányába vonultak vissza. A század egyik szakasza 1944. október 22-én Szánk községben orosz fogságba esett. Itt a Rokolya Béni tanyája melletti szalmakazalnál a szovjet katonák kivégezték az idős honvédeket. A szérűből elszállított magyar katonákat a református temetőben temették el. Máig is ott nyugszanak (köztük több szegedi is) a hősi halottak síremléke alatt, de neveik nincsenek feltüntetve. A század többi része a budapesti szovjet offenzíva idején október végén fogságba esett.6 Itt kell megemlíteni a 16. határvadász-zászlóalj felbomlását is, amely csak felállítása idején kötődött Szegedhez, 1941-től újvidéki alakulat volt. Az 1938-39-es hadseregszervezéssel felállított kiskunhalasi 5. határvadász dandárt feloszlatták, a két szegedi zászlóalj Nagyváradra került és a 25. gyalogezred két zászlóalja lett. A dandár 16. zászlóalja 1938-tól Baján szerveződött, a dandár feloszlatása után a zászlóalj parancsnoksága Szegedről Bajára települt, és rövid ideig 16. határvadász portyázó osztályként szerepelt. Ennek 1. százada Baján, a 2. és 3. százada Szegeden állomásozott. 1940 végétől az osztályt közvetlen alakulatokkal is megerősítették és újból zászlóalj néven szerepel az V. hadtest hadrendjében. 1941-ben a bácskai hadműveletben nem vett részt, de közvetlenjeivel együtt tartalékként a Baja alatti Garán állomásozott. 1941. szeptember 15-től a 3. hadsereg Bácskából történt kivonulása után Újvidékre települt. A város laktanyája lett a békehelyőrsége, a Tisza és a Duna déli vonalán látott el határvédelmi szolgálatot. Itt is maradt 1944. szeptember 29-ig. Hadkiegészítés szempontjából a zászlóaljba továbbra is délalföldi és bácskai hadköteleseket hívták be. Állományában nagyon sok szegedit találunk. Ekkor mozgósították a póttartalékosokat, hogy a várható bácskai harcokban a zászlóalj erejét növeljék. Az 1944 őszi magyarországi (bácskai) harcok előtt a következő erőkkel rendelkezett. 1.-2.-3. lövészszázad, az 1.-2.-3. pótszázad, a zentai központú 105/1.-2.-3. portyázó század, géppuskás század, árkász század, egy páncéltörő ágyús szakasz, aknavető szakasz és egy kerékpáros szakasz. Összesen kettőezer fő körüli létszámmal, majd ezrednyi erőt képviselt. Parancsnoka Rósa Béla ezredes volt, aki korábban Szegeden az V. hadtest parancsnokságán teljesített szolgálatot. A parancsnokló tisztek közül még Dr. Farkass Béla tartalékos főhadnagy neve ismert. A Bácskáért folyó harcokban mindvégig részt vett. Bánát felől a szovjet csapatok támadása október 6-án kezdődött, 7-én már több helyen hídfőállásokat épített ki a Tisza jobb oldalán. Az Óbecsénél átkelt erőket október 10-én Szenttamásnál német páncélos erők segítségével sikerült megállítani és Óbecséig visszaszorítani. Innen október 14-én a szovjetek indítottak újabb támadást és a portyázó századoknak nagy veszteséget okoztak. A két összecsapás után a zászlóalj más kisebb alakulattal együtt a Duna vonaláig hátrált, de a szovjet csapatokkal harcérintkezésben maradtak. A tömeges alakulat-elhagyások, szökések már október 7-8-án elkezdődtek, Újvidéken és Óverbászon a 2. és 3. lövészszázadból a bácskaiak tűntek el. Október 18-án Szenttamásnál a páncéltörő ágyús, az aknavetős szakaszból, az 1.-2. lövészszázadból 6 Csima JÁNOS uo. és Kapás Pál Szeged, Fésű u. 5/b. 15
