Kanyó Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23/A. (Szeged, 2000)
Bevezető
loan a háború alatt egy közigazgatási egységet alkottak. Kiskundorozsmát 1973-ban Szegedhez csatolták Algyővel (1941-ben 4964 fő), Szőreggel (4460 fő) és Tápéval (4654 fő) együtt (Algyő 1998. elején kivált Szegedből). A régió összességében 2 várost és 17 nagyközséget jelent. Összlakossága 1941- ben 170 501 fő, amely az akkori Csongrád megye lakosságának 44,2%-át jelentette. A régió szóhasználat nyilván itt önkényes, mert csak azt fejezi ki, hogy az említett községek nagyobbik része az elmúlt 60 évben még Szeged részét képezték és kiváltak, de lakosságuk zöme egykoron Szegedről rajzott ki. Kisebbik része a városhoz tartozik, te- lepülésszerkezetileg mindenképpen, de jelentős önálló történelmi múlttal rendelkezik és lokálpatriotizmusuk, identitástudatuk máig is igen erős.2 A kutatás módszere alapvetően megegyezik a tételes veszteségkutatás módszereivel. így kiterjed: 1. Az arcvonalban és hadműveleti területen elszenvedett katonai veszteségekre: katonákra és munkaszolgálatosokra, valamint a hadifoglyokra. Ebben a csoportban dolgoztam fel a „málenkij robotra” elhurcolt polgári személyek közül kikerült áldozatokat. Itt kell megemlítenem egy helyi sajátosságot, amely elsősorban a községekben érvényesül. A helységek védelmében folytatott harcok idején hősi halált halt honvédeket erre való tekintettel bevettem a helyi veszteségekbe. A lakosság álláspontja méltányolható: a magyar katonák hősi halála a községek háború alatti történetének szerves részét képezi. A katonák a temetők, vagy a templomkertek hősi parcelláiban vagy sírjaiban nyugszanak. A korábbi 45 évben emléktáblák, emlékművek hiányában a lakosság gondozta, s itt szinte állandóan friss virággal emlékezett ismeretlen helyen nyugvó saját katonai halottaira is. Arra is van példa, hogy a 80-as évek végén felállított emléktáblákra neveiket is felvésték. A kutatást erre a veszteségformára is kiterjesztettem. Számszerűségben ez nem sok, kb. a helyi emberveszteség 1%-a, a végső adatokat nem torzítja, de jelezni kell. Mindez összefügg a dél-alföldi harcok jellegével, s a Dunántúlon, vagy Budapesten csak nagy fönntartással, illetve külön tételben alkalmazható. 2. A bombázások áldozatainak számbavétele Szegeden azért bír jelentőséggel, mert a várost 1944. június 2-szeptember 3. között hat stratégiai jelentőségű angolszász bombatámadás érte, és az elszórt bombaledobásoknak is voltak áldozatai. 3. A polgári lakosság veszteségét országosan 80-100 ezer főben határozta meg Stark Tamás. Ezt a durván 1%-os lakossági arányt a helyi kutatások itt nem igazolják, de nem is voltak súlyos harcok. A polgári veszteség is több összetevőből áll. A legjelentősebb a harci cselekmények áldozatainak száma, akik ágyú- és aknarobbanásokban és lőtt sebekben haltak meg. A harcoló alakulatok által elhagyott lőszerek, akna- de legfőképpen gránátrobbanásban számos fiatalkorú gyermek esett áldozatul. Ez Kiskun- dorozsma nagy tanyavilágában különösen szembetűnő, ahol több mint 10 gyermek értelmetlen halálát okozta. Az írott történelem a már említett okok miatt nagyon sokáig hallgatott arról, — az orális történelem viszont nem — hogy a megszálló szovjet csapatok atrocitásainak, bandákba verődött kisebb csoportok erőszakoskodásainak is igen 2 Blazovich LÁSZLÓ: Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 5. Csongrád megye 91- 98. p. 9
