Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)

Lexikon

be. 1913-ban elnyerte Szegeden a városi tiszti ügyészi állást. 1918 novemberében a Károlyi párt tagjaként a Károlyi kormány kinevezi kormánybiztos főispánná. A proletárdiktatúra idején egy időre visszavonul, de a direktórium távozása után újból betölti hivatalát. A forradalmak után ellenségei az állásából való felmentéssel nem adták fel ellene a „büntető hadjáratukat”. Bojkot- tálni kezdték, a kaszinóból kizárták, Dugonics Társaság-beli tagságának feladására késztették, s a Szegedi Ügyvédi Kamara fegyelmi eljárást indított ellene. A hivatalos közhangulat ellenséges magatartása miatt az országot elhagyta, Szabadkán talált menedéket. Itt a magyar kisebbség érdekében publicisztikai tevékenységbe kezdett. Az elszakadt magyarság sajtójában megjelent vezércikkeivel maga ellen hangolta a szerb hivatalos köröket. 1925. október 23-án kiutasították Szabadkáról. Visszatért Szegedre, ahol hivatalos ügyei lassan rendeződtek. 1926 januáijában a Szegedi Ügyvédi Kamara folytatólag újból felvette tagjai sorába. Ügyvédi irodáját a Valéria tér 10. sz. alatt nyitotta meg. Ügyvédi munkája mellett 1930-tól Szegeden jelentős közszereplést folytatott a törvényhatósági bizottsági közgyűlés választott szerveiben (szakbizottságokban, központi választmányban, kisgyű- lésben, eseti feladatra létrehozott bizottságokban), ahol leginkább jogi, gazdasági-pénzügyi és szociális ügyekben hallatta hangját, de a szegedi köz- igazgatás helyzetével is foglalkozott interpellációiban, javaslataiban. Közírói, publicisztikai tevékenységet fejtett ki a Délmagyarország és a Hétfői Rendkívüli Újság hasábjain. Az egymást érő, és egyre szigorított zsidótörvények őt is

érintették. Utolsó interpellációja 1939. december 21-én hangzott el a pótadóemelés elkerülése tárgyában. Utolsó éveiben a közélettől visszavonult. Vezércikkeit többnyire vagy névtelenül vagy B.G. jelzéssel írta. 1944. április közepén Szegedről Bácstopolyára internálták. Halálának körülményei sokáig bizonytalanok voltak. Berey Géza Hitler Allee (1979) című emlékezése és a jelenleg Svédországban élő (Dettrével együtt internált) szegedi születésű Lányi (Landesberg) György 1986-ban kelt levele szerint Dettre János 1944. április végén vagy május elején az Auschwitzba történő elszállítása előtt, talán a topolyai vasútállomáson megmérgezte magát. A vagonba már nem került be. (Ruszoly József: Dettre János és kora. Szeged, 1994.) (Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Tanulmányok Csongrád megye történetéből; XIX. Szeged, 1992.) 1950-ben holttá nyilvánították 1944. május 15-i időponttal, mely szerint 1944. április elején Bácstopolyára, majd április végén Auschwitzba deportálták, és azután életjelt nem adott magáról.

Dr. Dettre Jánosné Eisenstein Ilona htb.; Szeged, 1882.12.22.; Kotányi Ma- tild - Eisenstein Jakab; lh.: Szeged, Takaréktár u. 3.; 1944. június végén Szegedről Auschwitzba történő elszállítása közben öngyilkos lett. (Ruszoly József: Dettre János és kora Szeged, 1994.)

Deutsch Albert villanyszerelő; Szeged, 1891.05.17.; Singer Henrietta - Deutsch Dávid; fel.: Singer Julianna; lh.: Szeged,Kárász u. 7.; 1944 áprilisában ismeretlen helyre internálták, majd június végén Németországba deportál199