Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
illetve páncéltörő ágyúkat helyeztek el, 54 géppuskafészek készült el. A harcok után 2331 lövészgödröt számoltak össze a területen, amelyet a támadók és védők építettek.95 Szeged belső védelmi támpontjai kevésbé ismertek. Elsősorban a tiszai védőtámfalat használták fel a védekezés céljára. A klinikák előtt, a Stefániában, valamint a város különböző pontjain több löveget állítottak fel. A Felső Tisza-parton két jelentősebb védőkörzetet alakítottak ki, így: a Maros torkolattal szemben, a mai Körösi halászcsárdák környékén illetve a Lippai-fatelep tájékán. Erős védelmet építettek ki a felrobbantott vasúti hídtól délre a Boszorkány-sziget töltésén is, ahol 550 méter hosszúságban lövészárkok és tüzérségi tüzelőállások tucatját ásták ki, zömében a töltéskorona nyugati oldala mögött. A legjelentősebb ellenállási támpont a város nyugati részében a lemezgyár és a Dorozsmai úti köztisztasági telepen, valamint annak környékén épült ki. Ezen a területen már május óta légvédelmi állások, erős katonai körletek voltak.96 Az október 6-i általános szovjet támadás arra kényszerítette a 3. magyar hadsereg parancsnokságát, hogy azonnal elrendelje gyenge póthadosztályainak Tisza mögé vonását, és ezzel mentse a hadsereget a megsemmisüléstől. A német Dél Hadseregcsoport-parancsnokság csak október 7-én este járult ehhez hozzá, amikor a Bánátot védő és a Dél-Alföldön harcoló egyetlen jelentős német seregtest, a 4. SS Polizei páncélgránátos hadosztály két nap alatt Kikindától Újszegedig szorult vissza és október 8-án reggel megkezdte visszavonulását a szegedi hídon. Ezzel a tiszántúli német-magyar hídfőállás terve véglegesen meghiúsult és Újszegedet is fel kellett adni. A német LVII. páncéloshadtest parancsnokság Kiskundorozsmára vonult vissza. A szegedi hídfő biztosítására még október 5-én a 4. SS Polizei páncélgránátos hadosztályból két zászlóaljat, 24 db 88 mm-es és 4 db 40 mm-es légvédelmi löveget és 6 harckocsiból álló egységet különítettek ki, fő erőit pedig Szegedről Szolnokra irányították.97 A német alakulatok nyomában megindult a Tiszántúlon rekedt magyar csapatok visszavonulása. A biztosító egységek a gyorsan előretörő szovjet erőkkel még súlyos halogató harcokba keveredtek, de inkább csak tüzérségi és aknavető tűzcsa- pásokkal folytattak elhárító harcokat. Elsősorban Szőreg-Új szeged vonalát védték, hogy a tiszai közúti hídon a visszavonulást fedezzék. Október 9-én este, miután a magyar visszavonuló alakulatok zöme átkelt a hídon, az újszegedi vasútállomáson felrobbantották a lőszeres vonatot, hadfelszereléseket, és az utolsó egységek is elhagyták Újszegedet.98 95 Ölvedi Ignác: A Tiszántúl felszabadítása. Tanulmányok hazánk felszabadításának történetéből. Bp., 1975. 106., CSML. Szeged vidéki Armentesítő és Belvizszabályozási Társulat (SZV ÁBT) 118/1945., Felsőtorontáli Ármentesítő és Belvízszabályozási Társaság 146/1945. 96 CSML. SZV ÁBT. 95/1944., Szeged Tűzoltósági ir. 1-2233/1945. gyűjtött adatok 97 HL KTB Hgr. Süd 1251. mikrofilmtekercs 54-60., Fridrich Husemann: Die guten Glaubens waren. Osnabrück, 1984. 405—413. 98 HL KTB Hgr. Süd 1251. filmtek 65-67., 71-73., Újszeged Római Kath. plébánia História Domus III. k. 197. 95
