Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
végül október 3-án az egész lakosságra is. A hadimozgósítással a várost teljesen a háborús céloknak rendelték alá, s ezzel együtt előkészítették Szeged kiürítését is.91 A város kiürítésére vonatkozó első átfogó, részletes terv 1943. július 3-án született meg. Ebben már szerepet játszott a második világháború hadműveleteiben bekövetkezett döntő fordulat is. A terv tartalmazta a keletről nyugatra történő kiürítés lefolyását, s a befogadó területek kijelölését. A tervet a német megszállás után, 1944. május 4-én, mint túlhaladottat újra fogalmazták, és június 25-én az első konkrét intézkedések is megszülettek. Ekkor még csak a Tiszától keletre eső területek kiürítésével számoltak, s ezek felvevőhelyeit a Duna-Tisza közén jelölték ki. Újszeged felvevőhelye ez alapján lett Szeged. A katonai kiürítés a hadköteles korban levők hátravonását is tartalmazta. Kiürítés esetén a terv a polgári termelő- munka folytatásával számolt, ezért elrendelte az értékek, termények, termékek, állatok stb. biztonságba helyezését. A front közeledtére szeptember 9-én a szegedi honvéd kerület parancsnokság az országmozgósítási kormánybiztossal közösen intézkedett a kiürítésre való felkészülésről, a szervezeti előkészületekről, s a bizalmas iratok Budapestre történő szállításáról. Kijelölték a város hivatalainak, intézményeinek mentesítő helyeit Budapesten és Dunántúl nagyobb városaiban. Az érintett városok, települések Kaposvár, Sopron, Győr, Veszprém, Pécs, Szekszárd, Sárbogárd és Enying voltak. A különböző hivatalok és intézmények pedig, mint például a városi közigazgatási hivatal, a tudományegyetem, a Királyi ítélőtábla, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara, a Pénzügyigazgatóság, a Postaigazgatóság, a tanügyi hatóságok stb. szeptember 26-27-én mintegy 416 vagon kiutalását sürgették irattáraik, műszereik, könyvtáraik és egyéb értékeik elszállításához.92 A szegedi 5. honvéd kerület parancsnokság intézkedett arról is, hogy a hadműveletek miatt kiürítésre kerülő lakosságot átmenetileg a Duna-Tisza közén Kiskunhalas város és a kalocsai járás területén telepítsék le. A polgári menekültek gyalog juthattak el a számukra kijelölt területre. Szeptember közepén erdélyi és főként bácskai polgári menekülők nagy tömegei érkeztek a városba, s a hónap végén már Szegedről is megindult a menekülők áradata. Ez akadályozta a katonaság mozgósítását és a hadműveleti tervek végrehajtását is, ezért szeptember 29-én a Honvéd Vezérkar főnöke külön rendeletben korlátozta a kiürítést, leszögezvén: „polgári vonatkozásban személyi kiürítés nincs”, tehát elnéptelenítés nem lesz. Az önként menekülni készülő lakosságot azonban nem korlátozták szándékában, legfeljebb csak a magukkal vihető csomag és az igénybe vehető szállítóeszközök tekintetében akadályozták.93 A közintézmények kitelepítésénél a helyben maradt lakosság igényeihez mérten kellett eljárni, ezért a rangidős megbízott hivatalnokok, az ügymenethez szükséges iratanyagok megmaradtak, és nem volt szabad elszállítani például az anya91 CSML. Szefi. OM. biz. 64., 65., 72/1944., Polgm. ír. 57176/1944., Lemezgyár és Faipari RT ir. Hadiüzem dob. sz.n. 92 HL HM. ein. 6798. cs. 1780/omo. biz. 1944., CSML. Szefi. OM. biz. 46., 288., 409/1944. 93 HL Szegedi 5. honvédkerületi parancsnokság ir. 26536., 26729/eln. - 1. 1944. 91
