Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
tak ki, és innen gyalog- és oszlopmenetben ezer kilométer megtétele után, négy-öt hét alatt érték el a Don vonalát. A 13. könnyű hadosztály parancsnokság Szoldatszkojén helyezkedett el, s nem messze tőle egy faluban volt a vonatoszlop parancsnokság. A doni állóharcok kezdetétől ismert az elhelyezkedésük. A vonatparancsnokság Osztrogozsszkban helyezkedett el. Itt volt a seregtest egyik lőszerraktára, a lőszerkezelő oszlop, a 13/4., a 116. kocsioszlopok és a fogatműhely is. A 13. köny- nyű hadosztály másik lőszerraktára Gubarevkán volt és a 13/3., V/3. kocsioszlopok is itt rendezkedtek be. A 13/1. kocsioszlop Temovojén, a 13/2. pedig Beresovon szállásolt el. A tehergépkocsik szerelőrészlege előbb Kurszkban, majd Sztarij Oszkolban végül Novij Oszkolban szállásolt el. A szállító oszlopok számára a kellemetlen orosz tél sok gondot okozott, bár igyekeztek erre felkészülni. Szekfű Lajos hadnagy, a 13. könnyű hadosztály élelmező oszlopának parancsnoka szüleinek Szegedre küldött levelében így ír erről: „A téli szállás berendezése elég sok munkát okoz. Hidat építünk, utat csinálunk, erdőt vágunk, takarmányt és gabonát gyűjtünk. Meglepetések ellen erődítjük a falut, bunkert és légvédelmi óvóhelyet építünk. Még a falu lakóinak szántásra is adok fogatot. Az autókat kénytelenek vagyunk félig a foldbeásni. Annyi és olyan sokirányú munkánk van, hogy alig tudjuk elvégezni... Erődítési munka, takarmány és tűzifa kérdés a legégetőbb.” Az őszi esőzések és a rossz útviszonyok igen nagy nehézséget jelentettek a kocsioszlopok számára. „Sokszor napokig járhatatlanok az utak. A kocsik is 4-es fogatolással tudnak csak nehezen közlekedni. Autók, azok leálltak. Mostanában már éjjel fagyok vannak, ezért hajnalban inkább járható az út... Reméljük, hogy ez az erős időszak is nemsokára befejeződik és jön a kívánatosabb hideg.” - írja Szekfű Lajos. A hó 1942 novemberében esett le, bár az „igazi orosz tél” csak a januári orosz támadás előtt köszöntött be. Erre az időre a kocsioszlopokat már átalakították szánoszlopokká. A lövegeket is szántalpakra szerelték fel és minden hadianyagot fehérre festettek. A kocsioszlopokat 2-2 szakaszra osztották, s egy teljes fogatolt szakasz 25 db kettesfogatú szánból állt. 1942 decemberében a 13/2. kocsioszlopnál előfordult járványszerű kiütéses tífusz megbetegedés is. 1943. január 1-3. között a négy fogatolt kocsioszlop csak 60 %-os teljesítő képességgel állt rendelkezésre. Két kocsioszlop kiütéses tífusz miatt zárlat alatt volt. Az orosz támadás időpontja bizonytalan volt. így a szánoszlopok január elejétől továbbra is téli ruházatot, tartalékolható élelmiszert és nagy mennyiségben lőszert szállítottak az első vonalakba. Január első két hetében a 13. könnyű hadosztálynál is sor került a csapatok részbeni leváltására, amelyet a szánszakaszok, szánoszlopok igénybevételével bonyolítottak le. A január 12-i urivi szovjet áttörés után a 13/1. kocsioszlopot (szánoszlopot) illetve két teljes szakaszát a felváltó 1/1. zászlóalj mozgóképessé tételére használták fel. A fenti gyalogzászlóalj fegyverrel rendelkező századát Jezdocsnojére szállították, hogy a Potudan folyó átjáróját biztos kézben tartsa. Többi részének felfegyverzésére a vonatparancsnokság beosztott alakulataitól 400 db puskát, valamint kiegé61
