Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Dokumentumok, visszaemlékezések
Tisza közén, Budapest felé. A fővárosunk elfoglalása hatalmas sikert jelentene a Szovjet hadvezetésnek. Kihallgatásom után megkaptam az új beosztásomat. A 42/1. zászlóalj kötelékébe osztottak be. A zászlóalj parancsnoka Lipták százados, akit hírből ismertem, eredetileg szintén a 12. gyalogezrednél szolgált. Eligazítása rövid, katonás volt: „A főhadnagy urat és századát a falu déli kijáratánál helyezem el.” Majd az előtte fekvő részletes katonai térképre mutatva folytatta: „Feladata a kijárat védelme lesz és egyben az ezred jobbszárnyának a biztosítása Szeged felől.” Ezzel be is fejezte, majd utasítást adott az egyik ott lévő tiszthelyettesnek, hogy vezessen el bennünket a körletbe. Megvallom őszintén, hogy az eddigi zászlóalj parancsnokaim közlékenyebbek voltak. Legalábbis elvártam volna, hogy egy bővebb tájékoztatót adjon. A századom új feladata igen fontos és veszélyes volt. A terep teljesen ismeretlen volt a számunkra. Jó lett volna valamit tudni az ellenségről is. Bizony, furcsa volt ez az eligazítás. Némán követtem a mellettem kerékpározó őrmestert és útközben a szakaszparancsnokaimat magamhoz rendeltem. A század pedig elindult a kijelölt körletébe. A falu a Szeged-Hódmezővásárhelyre vezető főút mellett helyezkedett el, az út jobboldalán és közel a Tiszához. A folyó ebben az évszakban már nagyon alacsony vízállású, a község déli részén délkeleti irányba fordul, amit nagyjából a töltés is követ. A töltéstől nyugatra egy kb. 3-4 kilométernyi széles lapály terült el, ami valamikor árterület lehetett. Bevetett, termékeny földek. A terep egyhangúságát csak egynéhány tanya zavarta meg, gyümölcsfákkal körülvéve. A tanyaiak a várható ellenséges megszállástól megijedve a faluba menekültek. Többnyire nők, mert a férfiak nagy része ekkor már katonai szolgálatot teljesített. Azért írom ezt ilyen részletesen, mert fontos, hogy a következő nap eseményeit megértsük. A műút Szeged irányába két páncéltörő löveggel volt lezárva, elrejtve a házak között. Szerencsére még elég világos volt és így jól szemrevételezhettem a terepet. Egy szakasznyi erő elegendő volt a falu déli védelmére, ha meglepetésszerű támadás következne be, mert az előretolt rajok a közeli tanyákból le tudják lassítani az ellenség előretörését. Kellemes enyhe éjszaka volt, én egy frissen behordott szénakazal tövében feküdtem le. Mert így a helyszínen voltam, ha riadóra lenne szükség. A századom többi szakaszai szintén a szabad ég alatt pihentek. Hajnali 3 órakor a zászlóalj parancsnoktól hírvivő érkezett, az a tiszthelyettes, aki tegnap idevezette az egységet. A kuszáit, alig olvasható írás, amit átadott, parancsot tartalmazott. A lényege a következő volt: Készítsem fel a századomat a támadásra. Időpontja a pirkadat. Ugyanis az est folyamán Szeged irányából ellenséges katonai csoportok szállották meg a Tisza és a töltése között fekvő árterületet. Ki kell onnan füstölni őket, mielőtt nagyobb egységek érkeznének meg. * A Tápé-Szomolyánál átkelt és hídfőállást kiépített orosz csapatokról van szó. (K.F.) 477
