Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Dokumentumok, visszaemlékezések
Szekfü Lajos c. százados a Don-kanyarból szüleinek Szegedre küldött leveleiből részletek 1. Felkészülés a télre: 1942. szeptember 29-én írt levélből: „A téli szállás berendezése elég sok munkát okoz. Hidat építünk, utat, csinálunk, erdőt vágunk, takarmányt és gabonát gyűjtünk. Meglepetések ellen erődítjük a falut, bunkert és légvédelmi óvóhelyet építünk. Még a falu lakóinak szántásra is adok fogatot. Az autókat kénytelenek vagyunk félig a földbe beásni. Annyi és olyan sokirányú munkánk van, hogy alig tudjuk elvégezni: Kérjük, a jó Istent, hogy legalább 2-3 heti időt adjon. Erődítési munka, takarmány és tűzifa kérdés a legégetőbb. A pénznek nem sok az értéke, cserével lehet legtöbbre menni. Elég sok csirkét eszem. Párját 2-3 doboz gyufáért veszi a legényem. Már egész farmunk van belőle. Ugyan így biztosítjuk a tojást is. A legnagyobb baj csupán az, hogy zsírunk nincsen, mindent vajjal főzünk. A kenyerünk is elég komisz, mert nem tudnak rendes lisztet őrölni. Az itteni malmok mind el vannak romolva, szél és vízimalmok őrölnek csupán, ezek berendezése pedig eléggé primitívek. A muszkák elég szépen megtanulják a magyar szavakat. 5 fiatal suhanc kocsisom van, akik szépen elvégeznek minden munkát. Ezek ide a faluba valók.” 2. Őszi esőzések és az útviszonyok: 1942. október 25-én írt levélből: „Sokszor napokig járhatatlanok az utak. A kocsik is 4-es fogatolással tudnak csak nehezen közlekedni: Autók, azok leálltak. Mostanában már éjjel fagyok vannak, ezért hajnalban inkább járható az út. Reggel, amint a hadosztályhoz bementem, elég tűrhető volt az út, visszajövet cca. 10 h-kor, már lóval kellett vontatni az autót. Reméljük, hogy ez az esős időszak is nemsokára befejeződik és jön a kívánatosabb hideg. A munkálataink teljes ütemben folynak tovább. Sőt bővült azzal, hogy egy emlékművet is állíttatok fel. Magyar motívum, hármashalom, kettőskereszt és előtte a magyar címer. A nagyságára következtetni lehett abból, hogy a két szélső halom magassága 1-1 m, a középsőé pedig 1,5 m, ebből nyúlik fel a kettős kereszt.” 3. Polgári élet a front mögött: 1942. november 16-án írt levélből: „Amióta itt a téli szállásainkon vagyunk a kis falu képe teljesen megváltozott. Maguk az oroszok csodálkoztak azon, hogy milyen rend és tisztaság tud lenni. Igaz, hogy bevezettem a kötelező robotmunkát, de ezek hozzá is vannak szokva. A lakásom végében, külön zugban húzódott meg a házból kitelepített család. A lakói inkább nőkből és gyermekekből tevődnek össze. Egyik este, azzal állítottak be hozzám, hogy szeretnék a rádiót látni és hallani. Egész odavoltak a csodálkozástól. Nagyon félünk az eltetvesedéstől. Néhány emberemnél már észleltem ilyesmit. Erre felépítettem egy egészen korszerű fürdőt. Még odahaza is ritkaságszámba megy. A környéken elszállásolt alakulatok sorba jönnek és a mintát lekopírozzák. Nagy üstökben melegedik a víz és orosz benzineshordókból 3 drb. szabályos kádat készítettem. Lábakra fektettük, az oldalából keveset kivágtunk, csövet nyomtunk a végéhez és közvetlenül kifolyik a szennyes víz. Ahogy beáll az esős idő megkezdjük a szánkók készítését. Szánkó nélkül egy lépést sem fogunk tudni mozogni.” 470
