Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)

Bevezető tanulmány

műszaki parancsnoka lett, Toókos József alezredes (1940-41) majd Henrik János alezredes (1941-44) és végül Mateika Rezső alezredes (1944-45) voltak. A zászló­alj segédtiszti, egyben a zászlóaljtörzs parancsnoki tisztséget 1942-44 között Lugossy Ernő őrnagy töltötte be. Az utászalakulatok általában századonként illetve félszázadonként kerültek bevetésre. A gyalogzászlóaljak vagy gyalogezredek támogatására alkalmazták őket. Természetesen hadosztály- vagy hadtestközvetlenként gyakori volt önálló bevetésük is. Az alapkiképzés után a személyi állományuk a különbözőképpen specializálódott századokba került. Mozgósításkor az 1. század állította fel általában a kerékpáros utász alakulatokat. Az V. utászzászlóalj békealakulatában az 1. század parancsnoka Baróti (Baba­csuk) József százados, majd vitéz Tövisváry Brúnó százados, a 2. századé Balogh Imre I. százados, majd Lugossy Ernő százados (később őrnagy) volt. Mozgósításkor a tartalékosok bevonulása után a 2. századot az a Preplár Károly százados vitte ki a hadműveleti területre, aki kiváló úszó volt és fivérével együtt országos bajnokságot is nyert. A 3. századot csak mozgósításkor állították fel, parancsnoka vitéz csenkei Csenkey István százados lett. Magyarország háborúba lépése előtt 1939-41 között a zászlóalj 2-3 mozgósított százada az V. utászzászlóalj kötelékében került alkalma­zásra. A Szovjetunió ellen viselt háborúban már önálló és megerősített századok­ként a 117. és a 153. hadrendi számmal ellátva kerültek a hadműveleti területre. 1939-40-ben az utászzászlóaljakban a 3. század még vegyiharc század volt, amelybe 1938-tól bekerültek a vegyesdandárok gázvédelmi századának lángszórós szakaszai is. De már felállt a piliscsabai 101. gépkocsizó vegyiharc zászlóalj is, amelybe Szegedről mozgósított szakaszokat vezényeltek. A szegedi utászzászlóalj vegyiharc századának - korábban gázvédelmi századának - parancsnoka vitéz Deák Gedeon százados volt, akit a század kiválása után őrnaggyá léptettek elő. A század ugyanis 1941-ben önállóvá vált és hadtestközvetlen alakulat lett. Az 1938-as hadseregfejlesztést követően az utászok mellett felgyorsult az ár- kászok képzése is. Szegeden 1919—20-tól folyamatosan volt egy árkászszázad. Az új hadrend szerint minden gyalogezredben volt egy ezredközvetlen árkászszázad, ők adták a bürüt is és nehézfegyver századokhoz osztották be őket. (Bürüsök = rögtön­zött áthidalásokhoz, kötelekhez erősített pallódeszkákból álló speciális gyalogépít­mény készítői.) Akiképzés intenzívebbé válása érdekében 1939. október - 1943 kö­zött a szegedi hadtestnél is V. árkásztábort létesítettek. Ezek a műszaki bázisok víz mellett települtek, s kimondottan kiképzési feladatuk volt, a gyalogezredek ár- kászszázadainak kiképzése itt történt. Csak parancsnokságuk és kiképzőkeretük volt. Alakulatokat nem állítottak fel. Parancsnoksága mindössze öt főből állt, gaz­daságilag az utászzászlóaljhoz tartozott. Szegeden is inkább csak nyári kiképző tá­bornak tekinthető, ahol a Boszorkány sziget felső, északi részén tartalékosokat és póttartalékosokat képeztek ki. Az utászoktól alapvetően az különböztette meg őket, hogy az utászok 3 tonnánál erősebb hidakat vertek, az árkászok pontonokra épülő hidakat építettek, továbbá hevenyészett erődítések, bunkerek, rejtett lövészárok- rendszerek megépítésében működtek közre. Az ideiglenes helyzetnek megfelelően 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom