Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
lévő kisközségbe települt. A tisztek hozzátartozóikkal és a szeptember 10-i mozgósítás után bevonult idősebb tartalékosokból álló századnyi erővel gépkocsikkal, szekerekkel és igen jó ellátási eszközökkel, anyagokkal mentek el. A vmk. parancsnoka dr. Török Sándor százados volt. Helyetteséül a sebesülésből éppen csak felépült Gunda Miklós főhadnagyot nevezté ki, aki már Kaposváron csatlakozott hozzájuk. A gyalogezred anyagának egy jelentős részét fogatolt vonatoszloppal már korábban Dunántúlra menekítették, így az értékes irattári anyagot is egy Győr melletti faluban (?) helyezték el, ahol 1945 februárjában egy amerikai bombázás során megsemmisült. A szovjet csapatok dél-dunántúli előretörése miatt az arcvonal hamarosan elérte Dombovárt és a visszamaradó különítmény sürgősen Keszthelyen át Veszprémgalsára települt át. Itt a hadrafogható póttartalékosokból önálló menetszázadot szerveztek. A visszamaradó különítmény 1945 márciusában előbb Vasvárra, majd Nádasdra települt, s onnan 1945 áprilisában - akiket nem hurcoltak el szovjet fogságba - a saját járműveikkel jöttek vissza Szegedre. A menetszázadot még 1944 novemberében a 13. gyalogezredbe sorolták be, amelynek parancsnoka ekkor Hernády Károly ezredes, a 44. gyalogezred korábbi parancsnoka volt. Az I. zászlóaljba került, (parancsnoka Soós Dezső százados) és így a gyalogezred 1. századát alkotta. Parancsnoka továbbra is dr. Török Sándor százados, helyettese Gunda Miklós főhadnagy maradt. A 13/1. század előbb Szigliget-Badacsony körzetében figyelőszolgálaton volt. 1944. december 27-től Győrbe meneteltek, ahonnan vasúton Pozsonyba illetve Galántára szállították őket. Itt a német 46. német gyaloghadosztály alárendeltségébe kerültek és Érsekújvár érintésével a Garam völgyébe vonultak, ahol Mikola-Zseliznél védelemi harcba vetették be őket. Az 1945. márciusi nagy orosz támadásnál Málas-Kolta területére hátráltak. 1945. április 1-jén kivonták őket az arcvonalból és Morvaországba Brűnig meneteltek. Itt újra bevetették őket és védelmi harcokban Tisnovig vonultak vissza. E közben a 13. gyalogezred felmorzsolódott, a menetszázad is szétesett, az alegységek szétszéledtek, illetve zömük szovjet fogságba esett.111 A szegedi 14. tábori tüzérosztály és ikeralakulata a 75. tábori tüzérosztály ugyancsak a 13. gyaloghadosztály hadrendjébe tartozott. A 14. tüzérosztály parancsnoka Vén Pál alezredes, a korábbi parancsnokhelyettes lett és 1945 januáijáig ő töltötte be ezt a tisztséget. Segédtisztje Horváth Tibor főhadnagy volt. Parancsnoksága a békeállományú felállásban vonult ki, vagyis ütegenként az 1. (10 cm-es lövegekkel), a 2. (10,5 cm-es német Göringekkel), a 3. (15 cm-es lövegekkel). Az ütegparancsnokok sorrendben Szabó Ferenc főhadnagy, Szőri József főhadnagy és Janky Sándor százados voltak. Az 1943-as bácskai kihelyezés után 1943 végétől Szegeden a békehelyőrségben állomásoztak, majd 1944. június 23-án a tüzérosztály 144 I így sajnálatosan csak másodlagos iratokból és visszaemlékezésekből lehetett a 9. gyalogezred második világháború alatti történetét megírni. 144 Gunda Miklós i.m. 5-6. 126
