Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
látni a hadosztály egész főellenállási vonalát. Az egykori szemtanú a látványra így emlékezik: „Maga az Emmy támpont igen jó helyen van! Az ellenség felé meredeken, szinte várszerűen esik, ámbár az előterep csak 100 m-ig csupasz, azontúl bete- kinthetetlen erdő, kevés munkával erős támponttá lenne kiépíthető, de most csak egy gyors akadály védi. ... A hegy gerincvonalán védő hadosztály az ellenségtől kedvezőbb helyzetben van. Viszont a feléjük eső völgyek erdővel fedettek, belátha- tatlanok, imitt-amott tisztásokkal.”140 A gyalogezred a Hunyadi-állásban védett szeptember 28-ig. Az ezredcsoport tüzérbiztosítását a zombori 15. tüzérosztály látta el. Az eltelt időszakban érdemleges harcra itt nem is került sor. Az orosz erők csak tüzérségi és aknatűzzel jelezték ittlétüket, illetve az erdős területen beszivárgó felderítők és mesterlövészek okoztak veszteségeket. Skolén viszont, a tüzérség hatósugarán túl szovjet repülőtér volt és a gépek nappal rendszeresen géppuskázták és bombázták a magyar állásokat. Anyagi ellátásuk, élelmezésük is jó volt, mindössze a krónikus üzemanyaghiány okozott jelentős gondot, amelyet szerencsés véletlen folytán oldottak meg. Fabinyi József így ír erről már idézett tanulmányában: „Annál nagyobb eredménnyel járt, bár ez szorosabb értelemben véve nem harci feladat volt, egy parancs nélkül, sőt annak ellenére végrehajtott vállalkozás, amely a hadosztály dieselolaj- ellátását és így a szállítási lehetőségeket hosszú időre megoldotta.” „A tehergépkocsioszlop bátor és leleményes parancsnoka, Eszik Alajos hadnagy, gépkocsivezetőjével az elöl zajló események alatt bejutott a skolei pályaudvarra, ahol többek közt egy repülők által felgyújtott és ott rekedt német üzemanyagvonat is volt. A vonat legnagyobb része teljesen kiégett, találtak azonban két tartálykocsit, amelyekben az üzemanyag valamilyen oknál fogva nem gyulladt meg. Ezt az eredményt nem jelentettük senkinek, hanem kivárva két borús éjszakát, a felfedező hadnagy önként jelentkező beosztottjaival behatolt az állomásra és az összes rendelkezésre álló hordókat és edényeket teleszívta a tartálykocsiból. Mindezt teljes csendben és titokban sikerült végrehajtani, csak az illetékes védőkörlet századparancsnokát kértem meg, hogy fokozott készenlétben biztosítsa a műveletet. Az elszállítást, ami külön problémát jelentett, önként jelentkező fogatok hajtották végre éjjel, bekötött lábú lovakkal és jól megkent kerekű járművekkel. A résztvevők előléptetésben és más kedvezményekben részesültek.” Eszik Alajos hadnagy a Signum Laudis bronz fokozata „Magyar Koronás Bronzérem hadiszalagon” hadikitüntetést kapta.141 A szovjet csapatok ezen időszakban Erdélyben már a Maros völgyéig törtek előre, s a védővonaltól észak-nyugatra a német Közép Hadseregcsoportot újabb támadások érték. Duklánál nagy behorpadás keletkezett az arcvonalon, s a gyaloghadosztály még mindig a Hunyadi-állásban volt. Szeptember 27-re viszont kezdett válságosra fordulni a gyaloghadosztály helyzete, mert a duklai horpadás felöl a 140 Tömöry Jenő i.m. 17-20. 141 Fabinyi József i.m. 140-144. és Eszik Alajos hadnagy (Szeged, Egressy Béni u. 24.) visszaemlékezése és dokumentumai. 123
