Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
noka november 15-ig Álgya-Pap Zoltán altábornagy lett, majd 1944. december 17. és 1945. március 1. között őt követte Ibrányi Mihály altábornagy és végül március 1-jétől májusig Vasváry József altábornagy töltötte be a parancsnoki tisztet. A hadtest vezérkari főnöke augusztus 8-ig Kásás Andor vezérkari alezredes, majd augusztus 8-tól 1945. májusig Móricz Béla vezérkari alezredes volt. A hadtestparancsnoksághoz 1944. szeptember 27-től 1945. február elejéig tartoztak szegedi alakulatok és csapattestek. A Kárpátokból történt visszavonulás után november 3-tól Észak-Kelet Magyarországon továbbra is az 1. hadsereg arcvonalában maradt és alárendeltségébe tartozott a szolnoki 16. gyaloghadosztály, a 2. tábori póthadosztály, valamint az ungvári 24. gyaloghadosztály, s hozzá sorolták be a felmorzsolódott kecskeméti 13. gyaloghadosztály megmaradt részeinek zömét. A „Karola-állás” 1944. december 13-15 közötti és a „Róza-reteszállás” 1945. január 10-20 közötti feladása, majd az 1. hadsereg feloszlatása, kivonása után Rozsnyó-Csallóköz irányába vonult vissza, innen Dunántúlra került és Tapolca-Keszthely térségében vett részt a dunántúli harcokban. 1945. április 1-jén Vasváry József altábornagy, hadtestparancsnok, mint a 2. német hadseregnek alárendelt rangidős magyar parancsnok vette át a vezetést az összes Ostmark déli területére szorult és a 2. német páncéloshadsereg hadműveleti sávjában tartózkodó magyar alakulat és szerv felett. Azon seregtestek felett vette át a parancsnokságot, amelyek a Mura folyó vonalát védték Murakeresztúrtól Radkersburgig. így azonnal parancsban rendelte el, hogy „a Szent László hadosztályt és a 20. gyaloghadosztályt fel kell tölteni, a 25. gyaloghadosztályt kiképző seregtestté átszervezni, a 7. és 8. tábori póthadosztály- parancsnokságból összekötő törzseket alakítani a német hadosztály- és hadtestparancsnokságokhoz, a 7. tábori póthadosztály munkásalakulatai pedig Radkersburg- nál állásépítésre alkalmazandók”. A határ átlépése után a németek a magyar csapatokat lefegyverezték. A lefegyverzett alakulatok és a menekülő civilek tízezres tömege Ostmark területére vonult. A zűrzavart és a pánikot Vasváry József altábor- nagynak sikerült megszüntetnie és a német vezetési szervekkel megfelelő együttműködést alakított ki. Németország területén magyar csapatok már nem harcoltak. Az V. hadtestparancsnokság ausztriai illetve németországi önálló települési helyéről nincs adatunk"9 Az 5. tábori póthadosztály a legjelentősebb szegedi seregtest volt és leghosszabb ideig a 3. hadsereg hadrendjébe tartozott. A Tábori Póthadsereg felállítását 1944 augusztus elején határozták el, s augusztus 17-én alakult meg parancsnoksága. Élére Beregfy Károly vezérezredes került, akit az 1. hadsereg éléről vezetésképtelensége miatt hazarendeltek. Ekkor minden hadtest pótkeretéből egy-egy tábori póthadosztályt alakítottak előbb 2, majd 3 gyalogezreddel és egy tüzérosztály- lyal. Parancsnokai zömében az egyes honvéd kerületek vezetői voltak. A sor- és tartalék hadosztályok után már csak a póttartalék vagyis a maradék hadköteles 119 119 Csima János 326. és Dombrády-Tóth 438—439. 107
