Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
követválasztás minden tettlegesség nélkül, a legszebb rendben folyt le. A.főispánhoz írt jelentésében mintegy vigasztalásul megjegyezte, hogy a választás ellenére Szentesen tulajdonképpen nincs követ, hisz Kossuth Lajos szinte biztosan nem fogja elfogadni a mandátumot.134 A Deák-párt nemcsak Szentesen, hanem Csongrád megye többi választókerületében is kudarcot vallott. Kárász főispán erről így számolt be a belügyminiszterhez írt jelentésében: „Hazafiúi fájdalmas érzülettel kénteleníttetem nagyméltóságodnak feljelenteni, miként a Deák-párt érdekében tett minden intézkedéseim s iparkodásaim dacára, com- monisticus irányú szélbali izgatások következtében, Csongrád megye választó kerületeinek többségében, um. Vásárhelyen, Csongrádon és Szentesen eddig baloldali képviselők választattak meg.” A jelentés fogalmazásakor még nem tudta, hogy a szegvári és tápéi kerületben szintén a baloldal fog diadalmaskodni. A megyebeli választások eredményét a Szegedi Híradó tömören így értékelte: „Csongrád megye is letette az ellenzéki garast, megmutatta, hogy ő nem uszályhordozója a magyar kormánynak, mint volt 48 előtt a nem magyar kormánynak. Öt kerületéből választott öt baloldali képviselőt, s ezek közt 3 szélsőbalit. Hja, de sok oka-foka is van ám annak, hogy a jámbor Csongrád megye emiyire elszélbalosodott.”135 Mint várható volt, Kossuth Lajos nem fogadta el a szentesi mandátumot. Erről 1869. április 19-én Turinban kelt levelében értesítette ifj. Bartha János választási elnököt. A köszönet nyilvánításán túl Kossuth részletesen kifejtette véleményét Deák Ferenc politikájáról, a kiegyezésről, annak várható következményeiről, s feltárta azokat az okokat is, amelyek megakadályozzák hazatérését. A lemondó nyilatkozat után a képviselőház elnöksége új választásra szólította fel Szentes városát. A választás határnapját június 10-re tűzték ki. Május közepétől tehát Szentes ismét a választási előkészületek lázában égett. A választás ezúttal izgalmasabbnak ígérkezett, ugyanis valamennyi párt önálló jelölttel vetette magát a küzdelembe. A Deák-párt egy Szeghő József nevű jómódú budapesti lakost léptetett fel, aki a vasútépítés ígéretével és erőteljes vesztegetéssel igyekezett híveket toborozni. A Balközép-párt színeiben Horváth Ferenc szentesi főkapitány indult el, remélve, hogy az idegen jelöltekkel szemben többséget szerezhet. A 48-as párt Irányi Dániel ajánlatára László Imrét, az országos 48-as párt egyik első számú vezetőjét kiáltotta ki jelöltjének. A szentesiek meghívására László Imre — Madarász József kíséretében — 1869. június 5-én a városba érkezett. A vendégeket a Tiszánál mintegy 100 fellobogózott kocsiból álló menet várta; a köszöntőt az immár szabad lábon lévő Ferenczy Sándor mondta. A piactéren Józsa János pártelnök üdvözlő szavai után László Imre szólt a mintegy 5-6 ezer fős hallgatósághoz. Másnap a vendégek meglátogatták a város legbuzgóbb 48-as párti tagjait, majd d. e. 11-kor László Imre elmondta programbeszédét. A sikeres nagygyűlés után szinte mindenki biztosra vette a 48-as jelölt győzelmét. A választás napjára a jelöltek száma kettőre csökkent, ugyanis Szeghő József a választás előtti éjjel — egy sikertelen kortesvacsora után — elhagyta Szentest, néhány főből álló csapata pedig meg sem próbálta jelölni. így június 10-én már csak a balközép 134 CSML (SzF) 847/1869. Alisp.; 66/1869. Főisp.ir.; Magyar Újság, 1869. március 21. I3Í CSML (SzF) 66/1869. Főisp. ir.; Szegedi Híradó, 1869. március 28. 96
