Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
érthető, hogy továbbra is mindenek előtt a vezért, Oroszit próbálta kikezdeni. Ez 1868 nyarán sikerült is. Néhány hónapi hivataloskodás után ugyanis — egy sajnálatos családi tragédiából kifolyólag, melyet az ellenfeleknek sikerült a polgármester erkölcsi lejáratására felhasználnia — Oroszi Miklóst előbb felfüggesztették állásából, majd — be sem várva a lábrakapott képtelen vádak beigazolódását (amelyek között a gyilkosság is szerepelt) — lefogatták és a szegvári megyei tömlöcbe szállították. Elmarasztaló ítélet ugyan nem született, sőt hivatalosan sokáig vádat sem emeltek, ennek ellenére Oroszit 1 éven át elzárva tartották a külvilágtól, megtagadva tőle az ügyvédfogadás és a védekezés jogát. Az eset az országot foglalkoztató botránnyá nőtt. S bár 3 évi meghurcoltatás után beigazolódott Oroszi Miklós teljes ártatlansága, a végeredményen ez mit sem változtatott. Ellenfelei számításának megfelelően Szentesen bukott emberré vált és távoznia kellett a városból.126 2. A POLITIKAI ÉLET ÉLÉNKÜLÉSE. AZ 1869. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK A kiegyezés után a helyi közigazgatási berendezkedés kérdésében kibontakozott küzdelem felszínre hozta és felerősítette a társadalmi-politikai ellentéteket is. Már a helyi hatalmi küzdelmek kapcsán fel-felbukkantak a kormányt, illetve az azt képviselő megyei vezetést bíráló megjegyzések, amelyek jelezték a csalódottságot és elégedetlenséget az alkotmányosnak hirdetett új renddel szemben. A kibontakozó ellenzéki hangulatot tovább fokozták a kormány népszerűtlen intézkedései, ezek közül is az abszolutizmus által kivetett esedékes és hátralékos adók maradéktalan behajtásának elrendelése és a felemelt létszámú újoncozás folytatása. Nem maradt hatástalan a szélsőbaloldal által indított demokrata körök mozgalma sem, melyek a szabadság, egyenlőség, testvériség elveinek érvényesítését és az 1848. évi teljes alkotmány visszaállítását tűzték ki célul. Szentesen ugyan nem öltött szervezeti formát a mozgalom, de a néppárt által hangoztatott jelszavak tartalmából ítélve hatása kétségtelen.127 Az érlelődő ellenzéki közhangulat Szentesen 1868 decemberére mondhatni általánossá vált. A fentebb érintett tényezőkön kívül ehhez döntően hozzájárult a város úrbéri kárpótlással kapcsolatos ügyének kedvezőtlen alakulása. Az előzményekhez tartozik, hogy Pulszky Ferenc, akit 1867-ben Deák-párti programmal országgyűlési képviselővé választottak, határozott ígéretet tett arra, hogy Szentes az úrbéri kárpótlást megkapja, és „ő lesz az a szerencsés”, aki ezt az örömöt meghozza választóinak. A szentesiek bizakodva várták a fejleményeket, remélve, hogy a város állami kárpótlást kap a Károlyi grófoknak kifizetett százezrekért. Érthető volt tehát csalódásuk, amikor 1868. november végén nyilvánosságra került az úrbéri kárpótlásokról szóló XXXIII. te., amely csak az 1840 után megváltakozott községeknek biztosította az országos alapból történő kártérítést. A csalódottság hamarosan haragra változott, ugyanis kiderült, hogy Pulszky Ferenc a törvényjavaslat országgyűlési vitáján nem csak hogy egyetlen szót 126 Az ügyet részletesen tárgyalja Labádi Lajos: Oroszi polgármester „bűnügye” című tanulmánya. CSML (SzF) — Kézirat. Munkásságara Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. Bp. 1903. 1406. col., Labádi Lajos: Egy elfelejtett polgármester SZEL, 1992. okt. 3. 127 Magyarország története 6/2. köt. 816—819. o.; Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom. Századok, 1956/4—6. sz.; CSML (SzF) 507—511, 520/1868. Bizottmányi jgyk. 92
