Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
végzést, hangsúlyozva a közóhajtás figyelmbevételére és a pártok kiegyenlítésére vonatkozó részt. Oroszi után Kristó Nagy István vette át a szót és a közönség megnyugtatására kijelentette, hogy a tizes bizottmány „igyekezni fog a pártoknak kiegyenlítését a legszigorúbb igazságosság és törvényesség szemelótt tartása mellett esközölni”. Bizakodást keltő kijelentése azonban nyomban hitelét vesztette, mihelyt a főbíróságra kijelölt három személy nevét kihirdette. A jelöltek ugyanis — Farkas Gedeon, Horváth Ferenc, Hadzsy György — valamennyien a kisebbségi párt vezető emberei voltak, s ebből nyilvánvalóvá vált, hogy az új tizes bizottmány nem szakított lemondott elődje közóhajtást semmibe vevő gyakorlatával. Nem csoda hát, hogy megismétlődtek a múlt decemberi jelenetek. A választók kisebbik része — „Szavazzunk!” felkiáltásokkal — Farkas Gedeont éltette, míg a zöm: „Ónodi kell, nem szavazunk!” — folyamatos hangoztatásával fejezte ki elégedetlenségét. Ekkor Oroszi Miklós és Bartha János — hivatkozva a megyei határozatra — felkérték a választási elnököt, hogy a közóhajtásnak megfelelően vegyék fel Ónodi Sándort a jelöltek közé. Kristó Nagy István ezt határozottan megtagadta és elrendelte a szavazás megkezdését. Válaszként Oroszi és Bartha felszólították a választókat, hogy ne szavazzanak, mert ők hivatalosan óvást tesznek és kérni fogják a tisztújítás megsemmisítését. A bejelentést tett követte. Mikecz szolgabíró jelenlétében óvást emeltek a választási elnöknél, a szolgabírót pedig felkérték, hogy szerezzen érvényt a megyei határozatnak. Mikecz azt felelte, hogy a kérésnek eleget tesz, ha az óvást írásban is benyújtják hozzá. Bartha János és Oroszi nyomban megfogalmazták az óvást, s a helyszínen megkezdték az aláírások gyűjtését. Ezalatt a kisebbségi párt zavartalanul folytatta a szavazást a három kijelöltre. Az óvást tartalmazó okmányt — melyet rövid időn belül 806-an írtak alá — küldöttség vitte a szolgabíróhoz. Ebben ismételten kérték, hogy a megyei határozat értelmében érje el a tizes bizottmánynál a nép által óhajtott személy kijelölését. Ha ez nem sikerülne, akkor tiltsa be a választások folytatását és forduljon orvoslásért az alispánhoz. Mikecz az óvást átvette, de arra hivatkozva, hogy azt választójoggal nem rendelkezők is aláírhatták, semmiféle intézkedést nem tett. A szavazás tehát az óvás ellenére szabadon folytatódhatott. (Érdemes megjegyezni, hogy az utólagos vizsgálat szerint a 806 aláíró közül mindössze 66 olyan személy akadt, aki nem rendelkezett szavazati joggal!) A délben megkezdett szavazást már d. u. 2 órakor be kellett rekeszteni szavazók hiányában. Az eredmény megállapítása gyorsan ment, mivel mindössze 258 szavazati golyó gyűlt össze a ládában. Ezek közül a legtöbbet — 162-t — Farkas Gedeon nevére adtak le, így a választási elnök őt kiáltotta ki ünnepélyesen Szentes megválasztott főbírájának. Farkas a megválasztást elfogadta, mégha némileg zavarta is a több száz torokból feltörő véleménynyilvánítás: „Nem kell Farkas, csak Ónodi Sándor kell!” A tisztújítás a főjegyzői hivatal betöltésével folytatódott. Valószínűleg a köznyugalom biztosítása érdekében a tizes bizottmány első helyen Ónodi Sándort jelölte a főjegyzőségre. Számításába azonban hiba csúszott, mert Ónodi kijelentette, hogy nem fogadja el a jelölést, hanem továbbra is igényt tart az óvás alatt álló főbírói tisztségre. Némi zavar után új jelölésre került sor. A szavazás eredménye arra utal, hogy a tizes bizottmány ezúttal jól választotta meg jelöltjeit. Most 636-an éltek szavazati jogukkal, ebből a néppárthoz közelebb álló Cicatricis Pál nyerte el a szavazatok többségét. A nyugalom nem bizonyult tartósnak, mivel a főkapitányi és főügyészi állásra ismét csak a kisebbségi párt embereit jelölték. A néppárt óvástétel mellett újból visszavonult a 90
