Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
vitt” magatartását. Kifejtették azt a nézetüket, hogy a választások folytatását egy miniszteriális biztos jelenlétében tartanák célszerűnek.120 December 5-én összeült a 61-es képviselő-testület, igaz csak 43 képviselő részvételével. Az egybegyűltek — természetesen zömmel a néppárthoz tartozó képviselők — kimondták a választások folytatását. Megválasztották az új választási elnököt Bartha János megyei alügyész személyében. Az új kijelölő bizottmány tagjai nyomban zárt ülésre vonultak vissza, hogy megtegyék a jelölést a főbírói tisztségre. Mint várható volt, első helyen Ónodi Sándort jelölték, akit elsöprő fölénnyel meg is választottak. Ezután került sor a főkapitányi állás betöltésére. Szintén nagy szavazattöbbséggel Szabó Károlyt választották városi főkapitánnyá. Az idő előrehaladott volta miatt a választások folytatását a következő napra halasztották. A főbírói és főkapitányi választás két dologról tanúskodott. Egyrészt arról, hogy az új kijelölő bizottság — egyértelmű pártösszetétele ellenére — a kandidálásnál nem mellőzte az ellenpárt jelöltjeit, mint azt elődje tette. Viszont a leadott szavazatok számából az is egyértelműen kitűnt, hogy most a Stammer-Farkas-Jurenák-párt hívei tartózkodtak a szavazástól, ami azt is jelentette, hogy az új városi tisztikar várhatóan egyoldalúan a néppárt jelöltjeiből fog megalakulni. Ez pedig újabb ellenségeskedések árnyát vetítette előre. Még ugyanezen a napon — látva a választások tényleges folytatását és várható kimenetelét — a lemondott tizes bizottmány beadványt intézett közvetlenül a belügyminiszterhez. Ebben részletesen taglalták a tisztújítási választásokat megelőző korteskedéseket, mindjárt elöljáróban hangsúlyozva az Oroszi Miklós mögött tömörült párt „urak” ellen uszító, izgató magatartását. Nem kisebb elfogultsággal számoltak be a polgármester-választás eseményeiről. Előadásuk szerint a tizes bizottság „érett megfontolással” megejtette a jelölést és kezdetét vette a szavazás, ám az „Oroszi-féle párttöredék minden áron zavart és fennakadást idézendő elő, a szavazás meggátlására a szavazási terem bejáratát elfoglalták, rágalmakkal, szidalmakkal és fenyegetésekkel illették mindazokat, kik a szavazó terem felé csak közeledtek is”. Ezzel magyarázták, hogy az összeírt 1774 választó közül mindössze 293 élt a szavazati jogával. Röviden megemlítették Jurenák Ede lemondását és Oroszi polgármesterré választását, majd élénk színekkel ecsetelték a főbíró-választás körülményeit. Eszerint a tizes bizottság — „félretéve minden pártszinezetet” — kijelölt a város „legértelmesb” jogászai közül hármat, de „egy lényegtelen párttöredék ismét oly fenyegető rakoncátlan öntartást fejtett ki Ónodi Sándor kijelölését követelve, hogy nem csak a kijelölt három ügyvéd a kijelölést megköszönve visszalépni becsületbeli feladatának ismerte, hanem a tizes bizottmány... — nem akarván a kerítések áttörésével (a városháza udvarára) betódult, választó képességgel sem bíró, legtöbbnyire felizgatott néptömeg által sem magát, sem pedig egyes polgártársát tényleges erőszaknak kitenni... — kényszerítve volt a választás további intézkedésig a veszélyt hozható események elől visszavonulni”. Ezek után elmondták, hogy kérésükre a szolgabíró intézkedett a választások felfüggesztéséről, ennek ellenére „a mai napon a megválasztott polgármester által, most már nyílt ajtók s kapu mellett, legnagyobb részben nem választóképes tömeg befolyásával, kénye-kedve szerint — a választási jog és törvények vakmerő mellőzésével — a tisztújítás egy120 CSML (SzF) 1379/1867. Bizottmányi jgyk. és ír.; 522/1868. —1941/1867. („A” melléklet). 522/1868.—23/A. melléklet, 522/1868.—30. melléklet Bizottmányi ir. 86
