Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)

II. Az alkotmányosság részleges helyreállítása

városi törvénykezés megszervezésére. Február közepétől mind a szóbeli bíróság, mind a városi törvényszék — a főbíró elnöklete alatt — megkezdte működését. (A megyei törvényszék felállítására majd csak május-június folyamán került sor.) Ezekben a napokban már folyt az országgyűlési képviselő-választások előkészítése. A február 9-i közgyűlésen megalakították a választásokat lebonyolító Központi Választ­mányt, amely másnap megkezdte működését. A követválasztás napját március 4-re tűzte ki. A választójogosultak összeírása február 25-én befejeződött. Ugyanezen a napon a képviselő-testület megvitatta a megválasztandó követtel szembeni elvárásokat. Alapvető követelményként kimondták, hogy a megválasztott országgyűlési követ „ismerje erköl­csi és hazafiúi kötelességének a becsületszó szent esküje mellett nyilvánítani a választó­közönség előtt, miként politikai hitvallásul egyedül s kizárólag csak az 1848-iki törvé­nyeket veendi iránytűül a nemzet jövendő boldogsága megalakítása s megszilárdításá­ra”. A választást az Óvárosháza udvarán tartották. Seress László választási elnök fel­vázolta Magyarország jelenlegi helyzetét, hangsúlyozva az összeülő országgyűlésre váró fontos teendőket. Az elnöki megnyitó után megkezdődött a követjelöltek ajánlása. A választók egyik része Boros Sámuel volt polgármester, a másik része Vecsery Zsigmond jelenlegi főbíró megválasztása mellett érvelt. Az elnök szavazást rendelt el. Boros Sámuel 662, Vecsery Zsigmond 153 szavazatot kapott. Ennek alapján Boros Sámuelt kiáltották ki Szentes város országgyűlési követének. (Az 1555 szavazásra jogo­sult lakos közül 815 élt jogával.)61 Az 1861. január végén megválasztott városi tisztikar személyi összetétele nem bi­zonyult tartósnak. A tavasz folyamán több jelentős poszton személycserékre került sor. Május elején — gyengélkedő egészségi állapota miatt — Bálint László polgármester is benyújtotta lemondását. A közgyűlés ezt nem fogadta el, így Bálint továbbra is hivatal­ba maradt. Betegsége azonban komolynak bizonyult, május utolsó napjaiban meghalt.62 A városi képviselők május 31-én értesültek a polgármester haláláról. Ugyanekkor jutott tudomásukra az is, hogy a szomszédos Csongrádon kezdetét vette az alkotmányos időszakban megtagadott állami adók katonai erőszakkal történő behajtása. Mivel várható volt, hogy a császári katonaság hamarosan Szentesen is megjelenik, sürgősen dönteniök kellett arról, hogy a városi vezetőség és a lakosság milyen magatartást tanúsítson. Rövid megemlékezés után intézkedtek Bálint László temetéséről, majd nyomban hozzáláttak az adóbehajtással kapcsolatos teendők megvitatásához. Mindenek előtt leszögezték, hogy a magyar nemzet csak a saját törvényei által megállapított adók lerovására kötelezhető, az „önkény szülte” császári adók fizetésére nem, ennél fogva — hangoztatták a képviselők — „a szolgaság járma alatt is maradt elég erőnk, s jogérze­tünk kimondani, miként a most erőszakolt adó Isten és ember előtt törvénytelen, s mint ilyent mi, kik életünknél is kedvesebb alkotmányunkhoz, törvényeinkhez tántoríthatlan hűséggel ragaszkodunk, önakaratúlag fizetni soha nem fogjuk”. Határozatilag kimond­ták, hogy a törvénytelen adónemek behajtása végett megjelenő, bármi néven nevezendő császári hivatalnokok beszállásolását a tanács, illetőleg a polgármester határozottan ta­gadja meg. A város tizedeibe bizottmányokat neveztek ki egy-egy tanácsnok elnökleté­61 CSML (SzF) 15—16, 34/1861. Közgyűlési jgyk.; 1—7/1861. Szentes Város Központi Választmá­nyának jegyzőkönyve; 177/1861. Tanácsi jgyk. és ir. « CSML (SzF) 47, 67-68, 93, 96—97, 107/1861. Közgy. jgyk. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom