Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
ségmegmozdulástól eltérően (amelyeknek jellemzője, hogy sem a Szociáldemokrata Párt, sem a parlamenti polgári ellenzéki politikusok, ill. azok helyi képviselői nem támogatták), Szentesen éppen Károlyi Mihály legexponáltabb híve és szervezője karolta fel a hadi segélyesek ügyét. A leírásból nem kétséges, hogy dr. Lánczi Simon Pál már eleve azzal a céllal hívta meg a Kossuth Lajos Pártkör közgyűlésére a katonák segélyezett hozzátartozóit, hogy híveket szerezzen a Károlyi-féle béke- és demokratikus politika számára. Úgy tűnik tehát a szentesi adatokból, hogy e városban Károlyi hívei — eltérően a fővárostól és a legtöbb vidéki helységtől, ahol e politikai áramlat kimutatható — meg akarták nyerni a legszegényebbek aktív támogatását, ami sikerült is. A sorsukra hagyott segélyezettek pillanatnyi problémáik megoldását Károlyi Mihálytól remélték és ezért készséggel együttműködtek pártjának helyi szervezkedési törekvéseiben.”431 A Kossuth Lajos Pártkör elérkezettnek látta az időt arra, hogy végre keresztül vigye a Károlyi-párt helyi szervezetének régen tervezett megalakítását. Ebben változatlanul számított a 48-as körök támogatására. A Világ április 5-i száma már arról adott hírt, hogy a Szentesi Függetlenségi és 48-as Pártkor elhatározta, hogy csatlakozik a gróf Károlyi Mihály vezetése alatt álló Függetlenségi és 48-as Párthoz, s küldöttségileg keresi fel Károlyi Mihályt, hogy vele a Szentesi Függetlenségi Párt elhatározását közölje és biztosítsa őt tántoríthatatlan ragaszkodásáról. A hír arra utal, hogy a szentesi függetlenségi körök végre közös nevezőre jutottak a csatlakozás kérdésében, pedig erről nem volt szó. Bizonyítja ezt az Alföldi Ellenzékben két nappal később megjelent cáfolat, amely a Világ tudósítását félrevezetésen alapulónak nyilvánította. A helyi lap állítása szerint ugyanis a valóság az, hogy az I. és II. függetlenségi és 48-as körök elhatározták, hogy sem a Károlyi Mihály vezette párthoz, sem pedig a 48-as Alkotmánypárthoz nem csatlakoznak, hanem megtartják teljes függetlenségüket, s a „népjogokat programjává tevő kormányt teljes erejükből támogatják mindama programpontok keresztülvitelében, amelyek az ősi függetlenségi elv alapján álló pártkörök elveivel megegyeznek.” A nyilatkozatnak is beillő közlemény ugyan aláírás nélkül jelent meg, de hinnünk kell neki, már csak azért is, mert a közzétevő újság szerkesztője — Vajda Ernő — 1918. január közepe óta a II. 48-as kör elnöki tisztségét is viselte, tehát közvetlen tudomással bírhatott a pártügyek alakulásáról.432 A 48-as körök testületi csatlakozásának elmaradása ellenére a Kossuth Lajos Pártkör tovább folytatta a helybeli Károlyi-párt megalakítására irányuló szervező tevékenységét. Április 21-én politikai értekezletet tartott, amelyen a pártkör tagjain kívül a „körhöz nem tartozó, más függetlenségi és 48-as férfiak” is részt vettek. Az egybegyűltek elhatározták, hogy a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló Függetlenségi és 48-as Párt helyi szervezetét egy népgyűlés keretében megalakítják. A gyűlés időpontját május 5-re tűzték ki. A pártközpontból nyert értesítés szerint a pártalakítás támogatására leutaznak Szentesre gróf Batthyány Tivadar, Hock János és Jánosi Zoltán országgyűlési képviselők. Az előkészítő bizottság nyomban munkához látott. A szükséges hatósági engedélyek beszerzése mellett a tevékenysége elsősorban arra irányult, hogy már a pártalakítás előtt összeírja a csatlakozni szándékozókat. Kibocsátott felhívásában hangsúlyozta, 431 Gaál Endre: i. m. 31. o. 432 AE, 1919. április 7. 250
