Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Párthoz. Kifejezésre juttatták továbbá, hogy kívánatosnak tartják az „összes 48-as érzelmű férfiaknak tömörülését és így a két országos 48- as párt egyesülését.”427 Augusztus 19-én az I. és II. 48-as körök választmányai közös értekezletet tartottak Burián Lajos elnökletével. És bár nagy horderejű politikai kérdés szerepelt a napirenden, az egy héttel korábban elfogadott határozat ellenére a Kossuth Lajos Pártkört nem hívták meg az értekezletre. Nem kizárt az sem, hogy a Kossuth-párt önszántából maradt távol. Akármelyik verzió felel meg a valóságnak, a jelek szerint a függetlenségiek együttműködése akadozott. Az értekezlet tárgyát egy felhívás megszövegezése képezte, amely sürgette, hogy „az egy eszmét, de két külön pártban képviselő Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt, valamint az Országos Függetlenségi és 48-as Párt programját egymással összehangzásba hozva, egy pártként szervezze Magyarország 48-as polgárságát.” Az országos függetlenségi pártok egyesítésének szorgalmazása ugyan megfogalmazódott a Kossuth Lajos Párttal közösen tartott augusztus eleji választmányi ülésen is, de ennek hangsúlyozott előtérbe állítása arra utalt, hogy az I. és II. 48-as körök visszakoztak a Károlyi-párthoz való csatlakozás kimondásától. Ezt támasztja alá az is, hogy a szeptember 2-re meghirdetett szervezkedő népgyűlés elmaradt. Nem került ugyan le a napirendről, a pártkörök közös intéző bizottsága számos megbeszélést tartott az előkészítése érdekében, megtartására azonban az év hátralévő részében nem került sor. Ebben bizonyára közrejátszott a politikai helyzet változása is.428 Az 1918. januári általános sztrájk leszerelése után fordulat állt be a magyar kormánypolitikában. A belső és külső körülmények alakulása az „erőskezű” politika lét- jogosultságát látszott igazolni, vagyis a visszakanyarodást Tisza István politikai irányvonalához. Wekerle miniszterelnök a kormányt támogató pártok tömörítése érdekében lemondott. Kormányának átalakítása jobbratolódást jelentett, hogy ezáltal elnyerje a munkapárti többség támogatását. A kormány átalakításával egyidőben, az Andrássy- és Apponyi-csoport egybeolvadásával, s néhány, munkapárti képviselő csatlakozásával létrehozták az új kormánypártot 48-as Alkotmánypárt néven. Kompromisszumos programja alapján igyekezett egy táborba tömöríteni a kiegyezéshez és a dinasztiához hű, németbarát, háborúspárti, a népjogok kiterjesztése ellen küzdő elemeket. Az új pártra támaszkodva a kormány leplezetlen hajszát indított a demokratikus és szocialista erők ellen. A Szociáldemokrata Párt több baloldali vezetőjét letartóztatták, háborúellenes propagandája miatt feloszlatták a Galilei Kört, felségárulás címén üldözőbe vették Károlyi Mihályt.429 A kedvezőtlen politikai fordulatra Szentesen a Kossuth Lajos Pártkör reagált a legélénkebben. Tettrekészségét fokozta, hogy a kormánypárti elemek lépéseket tettek a 48-as Alkotmánypárt helyi szervezetének megalakítása érdekében, agitációjukat kiterjesztve a 48-as körök tagságára. A pártkör vezetősége 1918. február 24-re rendkívüli közgyűlést hirdetett, amelynek napirendjén az „újabb párt alakulása folytán beállott politikai helyzettel szembeni állásfoglalás”, valamint gróf Károlyi Mihálynak és gróf Batthyány Tivadarnak a kör díszelnökeivé történő megválasztása szerepelt. A szervezők a közgyűlést nagyarányú tagtoborzással kívánták egybekötni. A gyűlés lefolyásáról és 427 AE, 1917. augusztus 13. 428 AE, 1917. augusztus 19., november 4., december 2. 429 Magyarország története. 7/2. 1182—1188. o.; Mérei Gyula: i. m. 368. o. 248
