Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
tetősével, gyűlések és felvonulások rendezésével kell tüntetni a béke és a választójog mellett. „Május elseje általános munkaszünet lesz. Ezen a napon a szentesi munkásság is egy napon át a békét hirdető május elsejének fog áldozni” — adta hírül az Alföldi Ellenzék. Ugyanez az újság május 11 -én teljes terjedelemben közzétette a Függetlenségi és 48-as Párt azon határozatát, amely elítélte a Tisza-kormány választójog kiterjesztését akadályozó manővereit. Mint ismeretes IV. Károly április 28-án leiratot intézett a miniszterelnökhöz, amelyben utasította, hogy terjesszen elő javaslatokat népjóléti intézkedésekről és a választójog olyan kiterjesztéséről, „amely a magyar állam létérdekeinek tekintetbe vételével a jelen nagy időknek és a nép által hozott áldozatoknak megfelel.” A kormány válasznyilatkozata kisebb jelentőségű népjóléti intézkedések felsorolása után állást foglalt a választójog érdemleges kiterjesztése ellen. A munkásság és a polgári ellenzék nagy felháborodással fogadta a kormánynyilatkozatot. A május 1-i és 2-i munkásgyűlések a tiltakozás jegyében zajlottak le. A Károlyi-párt május 8-án értekezletet tartott, és ugyancsak tiltakozott Tisza eljárása ellen. Határozatában többek között leszögezte: „A párt meg van győződve arról — és ezt a király is bizonyára jól tudja — hogy a mostani háború során a nép minden rétege kivette részét a rettenetes áldozatokból és így a magyar állam létérdekeinek, valamint a jelen nagy időknek és a meghozott óriás áldozatoknak egyedül az általános, egyenlő titkos választói jog, a kerületek igazságos beosztásával felel meg. Éppen ezért a lenagy óbb felháborodással és megbotránkozással ítéli el Tiszának azt a minősíthetetlen eljárását, mellyel a nemes királyi elhatározást lényegéből kiforgatni, meghamisítani iparkodik, amikor a kézirathoz fűzött kommentárja szerint a jelen vészterhesen komoly idők nagy követelményeit a jogkiterjesztés némely morzsájával akarja kielégíteni, helyesebben gúny tárgyává tenni. A párt a miniszterelnöknek ezt az eljárását olybá tekinti, mint a politikai és társadalmi harc szántszándékos provokálását, és amidőn kijelenti, hogy ezt a harcot a maga részéről felvenni és minden rendelkezésre álló eszközzel folytatni kész, annak kitöréséért és következményeiért a teljes felelősséget a miniszterelnökre hárítja”. Az idézett határozatban megfogalmazott célkitűzéseket magáévá tette a Tisza-kormány bukása utáni napokban — 1917. június 6-án — megalakult Választójogi Blokk, amelyhez csatlakozott a Károlyipárt, a Radikális Párt, a Vázsonyi-féle Demokrata Párt és az MSZDP. A blokk elnöke Károlyi Mihály lett.423 A Választójogi Blokk megalakulását az Alföldi Ellenzék odaadó lelkesedéssel üdvözölte. „A magyar demokrácia megalakult. Programja: az általános egyenlő választói jog, a titkos és községenkénti szavazás, és a népuralom. Jelszava: a cselekvés. Tegnaptól kezdve Magyarország ügyeinek intézésébe a titkos kabinetek, klikkek, érdekszövetségek, osztályok és pártok mellett egy hatalom fog beleszólni: a magyar nép. Tegnaptól kezdve a világosság árad majd a magyar politika homályos útvesztőibe, az önzés, kapzsiság, osztályhatalmi érdek, a korrupció búvóhelyeibe. Tegnaptól kezdve megkezdődik a szellőztetés, a nyitott ajtók és nyitott ablakok politikája, friss levegő árad a fojtott kamarákba és az emberek elkezdenek lélegzetet venni. Az első lépés megtörtént. A nép küldöttei összejöttek, hogy megbízóik részére követeljék a hatalmat. Hogy kiűzzék jogos birtokából a hűtlen sáfárokat és bitorlókat. A munka megindult és reméljük, most már gyorsan megy” — írta a lap „Népuralom” című cikkében. A bizakodó szavak ha423 AE, 1917. április 24., április 29., május 11.; SZL, 1917. április 29.; Magyarország története. 7/2. 1164-1165. o. 245
