Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)

IV. A kiegyezéstől az első világháborúig

tását volt hivatva szolgálni, de egyik feladatának sem tudott megfelelni. Szentesen a napi kenyérfejadag ismét 20 dkg-ra, majd 16 dkg-ra csökkent. A cukoradagot havi 20 dkg-ra, a szalonnaadagot pedig 42 dkg-ra szállították le. Eközben az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek ára tovább emelkedett. A disznóhús kilogrammonként 9,70 K-ba, a szalonna 13 K-ba, a kenyér 0,60 K-ba, 1 liter tej pedig 1,60 K-ba került. A burgonya a háború kezdete óta 200 %-kal drágult. Egy ruha ára 1400 K, egy pár cipő 400 K. Ezzel szemben a mezőgazdasági munkások aratási napszámbére 6—15 K, az ipari munkások napibére 5—8 K között mozgott. Az ármaximálás alig nyújtott védelmet a fogyasztóknak, hisz a törvény szabta áron szinte semmit sem lehetett kapni.419

1918. október közepén az Alföldi Ellenzék riportere interjút készített a városi közélelmezési ügyosztály vezetőivel, dr. Kiss Bélával és Gyulavári Gézával. A tőlük kapott válaszokból — melyeket a lap „ Városunk közélelmezése ” címen tett közzé — megtudhatjuk, hogy milyen volt a közellátás helyzete Szentesen az őszirózsás forradalom előestéjén.

A riport az alábbi megállapítással indult: „Az utóbbi hetekben különösen tapasztaljuk, hogy a városi közélelmezési ügyosztályhoz tömegesen járnak az ellátatlanok kenyérért, zsírért, burgonyáért és általában a legszükségesebb élelemért, s ott csak részben tudják nagynehezen az igényeket kielégíteni.” Válasz: „Tény az, hogy ilyen tömegesen a háború alatt még nem keresték fel a közélelmezési hivatalt az ellátatlanok, s tény az is, hogy bizony csak részben tudunk eleget tenni az igényeknek. Ennek azonban egyetlen oka, hogy ez évben nem termett semmink s ennek dacára sem kapunk sehonnan semmit.” Ezt követően a legsürgősebb megoldásra váró feladatokról, és a nehézségekről szóltak az ügyosztály vezetői: „Búza vetőmag beszerzése volna a legégetőbb szüksége a termelőknek. Megállapítottuk, hogy Szentesnek még 4500 mázsa búza vetőmagra lenne szüksége, s ennek fedezésére nem kaphattunk eddig többet 850 mázsánál. Az alispán a mai napon küldte fel a vámiegyei közélelmezési ügyosztály vezetőjét a minisztériumba, hogy vetőmagot szerezzen. Hogy eredményes lesz-e kérelme, nem tudhatjuk, de ha a vetőmagot nem kapjuk meg kellő időre, akkor 6—8000 hold föld vetetlen marad.

Kukoricánk sohasem termett annyi, hogy elég lett volna, mindig szállítottak ide más vidékről. Ez évben pedig éppen nem termett, és ebből a kevésből is el akarnak vinni 10 vagonnal, bár tiltakozott ellene a vármegye és a város is, mégis megkísérlik a rekvirálást.

Sertést nem tudunk hizlalni. Csupán csak azok részére biztosíthattuk a hizlalást, akik közcélra is hizlalnak s erre szerződésileg vállalkoznak. ígéretet kaptunk ugyan a minisztériumból, hogy adnak eleséget azoknak a sertéseknek a hizlalásához is, amelyet az egyesek saját szükségletükre hizlalnak, de eddig még csak ígéret volt. A polgármester már négy ízben kiküldött berniünket a minisztériumhoz, hogy sürgessük az ügyet, ott azonban nem hiszik el, hogy itt tényleg nagy a szükség. És bár a város képviselőtestülete 25 tagjával élőszóval is előterjesztette a kérelmet és ismertette a nyomort, mégsem akaják elhinni, hogy kérésünk jogos és annak teljesítése elől kitérni nem lehet.

Ma nincs Szentesen egy deka zsír sem, zsírra pedig égetően sürgős szüksége volna 23000 léleknek. Eddig a legnagyobb kínnal vergődtünk, s csak a közönség józan gon419 GaálEndre: i. m. 9—13. o., 19—21. o.

242