Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
mind a központi választmány, mind a közgyűlés elé indítványokat terjeszteni, amelyek tárgyalandók és reájuk vonatkozólag határozatot kell hozni.” A zárópont értelmében: „Ez az egyezmény azonnal életbe lép, mihelyt azt a körök választmánya jóváhagyta, amikor is a körök megválasztják delegátusaikat is.” A 48-as körök választmányai elfogadták az egyezményben foglaltakat, ezzel szemben a Kossuth Lajos Pártkör csak abban az esetben volt hajlandó a jóváhagyását adni, ha pótlólag kikötik, hogy köztisztviselő, hivatalnok ne lehessen tagja a központi választmánynak, illetve a közgyűlésnek. Megítélésük szerint ugyanis a tisztviselő ki van szolgáltatva hivatali feletteseinek, ezáltal — féltve állását — nem küzdhet teljes odaadással az ellenzéki jelölt megválasztása érdekében. Az egyezmény módosítása körüli huzavona miatt a központi választmány nem kezdhette meg működését. Sima László körelnök helytelenítette a további tétlenkedést, ezért 1914. július 18-án kelt levelében azt javasolta Burián Lajosnak, az egyesült pártkörök egyezmény szerinti elnökének, hogy haladéktalanul hívja egybe a központi választmány eddig megválaszolt 9 tagját, a Kossuth Lajos Pártkört pedig a nyolcas bizottságba delegált tagjai által képviseltesse. Erre azonban már nem kerülhetett sor, az ellenzéki körök sokatígérő készülődését elsodorta a háború.399 31. A HÁBORÚ FOGADTATÁSA 1914. július 25-én délután nagy tömeg gyűlt össze Untermüller Ernő és Szilágyi Dezső Petőfi utcai üzlete előtt, izgatottan várva a fővárosi esti újságokat. A reggeli lapok közölték a Szerbiához intézett ultimátumot, amelyre legkésőbb 6 óráig válasznak kellett érkeznie. Köztudott volt, hogy az esetben, ha Szerbia nem teljesíti az ultimátumban foglalt követeléseket, fegyveres elintézésre kerül sor. Másnap hajnalban öles plakátok adták hírül, hogy a kedvezőtlen válasz miatt az uralkodó elrendelte a részleges mozgósítást. A parancs értelmében a városi katonai ügyosztály nyomban intézkedett a 4. hadtest kötelékébe tartozó szentesi tartalékosok és népfelkelők behívásáról. A kiállított hadkötelesek július 27-28-án indultak el Szolnokra. Az Alföldi Ellenzék tudósítása szerint a szentesi tartalékosok és népfelkelők a lehető legjobb és legemelkedettebb hangulatban vonultak be. A Szentesi Lap július 30-án címoldalon tette közzé Ferenc József „Népeimhez!” című kiáltványát, amelyben bejelentette az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbia elleni hadüzenetét. Az este folyamán többezres tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, s az ország többi városához hasonlóan — nemzeti színű zászlók alatt, hangos ének és zeneszóval — tüntetett a háború mellett. A megyeháza előtt Cicatricis Lajos főispán lelkesítő beszédet tartott, hazafiasságra és királyhűségre buzdítva az egybegyűlteket. A háborút éltető tömeg a Kossuth térről az alispán, a polgármester, a főjegyző, majd pedig az országgyűlési képviselő háza elé vonult, akik szintén buzdító szavakat intéztek a néphez. Az Alföldi Ellenzék augusztus 1-i vezércikke „Éljen a háború!” címen jelent meg, átvéve az országszerte hangoztatott hazafias szólamokat: „Nincs most helye kétségeskedésnek, aggodalmaskodásnak. Anya, hitves, nővér fojtsa el könnyét, amikor búcsúzik tőle a hozzá közelálló férfi, nézzenek a nők biztatóan, lelkesítőén a haza oltalmára siető férfiak szemébe, csak ez méltó a magyar nőhöz. A katona most ne gondoljon 399 CSML (SzF) Sima-hagyaték — „Politika” c. dosszié; SZE, 1914. augusztus 8. 231
