Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
Sima László higgadt érvelése, nem kevésbé személyes tekintélye bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a március 14-én lezajlott választáson csekély módosítással a 48-as körök és a városi párt közös jelöltjei győzedelmeskedtek. Ez azt jelentette, hogy az előzetes megállapodásban rögzített arányoknak megfelelően a betöltésre kerülő 50 rendes és 20 pótképviselői hely közül az I. és a II. 48-as körökből alakult ellenzéki párt 32 rendes és 12 póttagságot, míg a városi párt 18 rendes és 8 póttagságot kapott. Nem jutott mandátumhoz viszont a Kossuth Lajos Párt, amely mereven elzárkózott a paktumtól, így jelöltjei a közös listán nem is szerepeltek. Ahhoz pedig nem volt elég ereje, hogy eredményesen felvehesse a küzdelmet a megállapodásra lépett pártok jelöltjeivel szemben. Kudarcába bele kellett nyugodnia. Csupán annyit tehetett, amit meg is tett, hogy a választások után a Szentesi Ellenőr hasábjain kemény bírálatot mondott a 48-as körök megalkuvó magatartásáról. Ez egyben azt is jelentette, hogy a szentesi függetlenségi ellenzék átmenetileg ismét két táborra szakadt.396 Bizakodásra adott okot, hogy a 48-as körök és a Kossuth Lajos Pártkör súrlódása nem fajult ellenségeskedéssé, sőt érezhetően mindkét fél az ellentétek elsimítására törekedett. A békülési szándék elsőként az Alföldi Ellenzékben kapott hangot. Az alkalmat az alsópárti III. 48-as Népkör április 26-án történt megalakulása biztosította. Az eseményről beszámoló Alföldi Ellenzék örömmel könyvelte el, hogy Szentesen immár négy függetlenségi kör létezik, beleszámítva a Kossuth Lajos Pártkört is, amely a másik három népkörrel azonos eszméket kíván megvalósítani, bár más eszközökkel. A kölcsönös megbékélés jutott kifejezésre azon a nagyszabású emlékünnepen, amelyet június 1-jén a II. 48-as Népkör rendezett Sima Ferenc halálának 10. évfordulója alkalmából. A díszközgyűléssel egybekötött ünnepségen a szentesiek mellett képviseltették magukat a csongrádi, mindszenti és a szegvári 48-as testvérkörök. A rendezvényen testületileg részt vett a Szentesi Kossuth Lajos Pártkör is, dr. Lánczi Simon Pál vezetésével. Többek felszólalása után Körtvélyessy Sándor felhívást tett közzé, amelyben arra buzdította Szentes lakosságát, hogy tömegesen kérvényezzék a Kurcaparti utcának Sima Ferenc utcára való átkeresztelését. Az általános lelkesedés tovább fokozódott dr. Lánczi Simon Pál szavai nyomán, aki indítványozta, hogy indítsanak mozgalmat Sima Ferenc hamvainak hazaszállítására. Az emlékünnep nagysikerű bankettel zárult. A pohárköszöntők közül említést érdemel Pataki Imréé, aki a „pártegység szükségességéről szólott s az egymás megértésén alapuló győzedelmes küzdelemre ürített poharat.” (A Kurcaparti utca átkeresztelésére és Sima Ferenc hamvainak hazaszállítására a közbejött háborús események miatt nem kerülhetett sor.)397 Az ünnepség emelkedett hangulatához bizonyára hozzájárultak a fővárosból érkezett hírek. A helyi ellenzéki lapok ugyanis az emlékünnep előestéjén — május 31-én — számoltak be az Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt vezetésében történt biztató változásról, valamint arról, hogy az új, immár egyedüli pártelnök — gróf Károlyi Mihály — pártszervező körútja során ellátogat Szentesre is. A méltó fogadtatás érdekében a 48- as népkörök elnöksége erőteljes propagandát indított, amelyhez a Kossuth Lajos Pártkör is csatlakozott. A felfokozott érdeklődést jelezte, hogy június 11-én hatalmas 396 AE, 1914. március 8., március 12., március 14—15.; SZL, 1914. március 12.; SZE, 1914. április 397 CSML (SzF) 3679/1914. Alisp. ált. ir.; AE, 1914. április 28., május 31., június 3.; SZL, 1914. május 14., május 31., június 4. 229
