Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
I. Abszolutista berendezkedés
Az üldöztetést nem kerülhette el Boros Sámuel sem, Szentes szabadságharc alatti polgármestere. A császári csapatok megérkezése előtt sikerült ugyan elmenekülnie, de személye nem merült feledésbe. Fő „bűnei” között tartották számon, hogy: „Egészen forradalmi és republikánus szellemű, aki a forradalom előmozdítására mind maga részéről tett, mind leginkább a község által tétetett szolgálat, ember és pénzbeli áldozatokon felül, végre a függetlenség ünnepekor a respublikát Szentesen kikiáltván, a népet a függetlenség fenntartására feleskette”. Távollétében vagyonát zár alá helyezték, s szigorú intézkedéseket tettek felkutatására. A nyomozást végző szentesi főszolgabíró hamarosan kiderítette, hogy Boros Sámuel szülőhelyén, Túrkeviben bujkál, de elfogni nem sikerült. Az akkor már 63 éves Boros bizonytalan helyzetének tisztázása érdekében 1851 őszén jelentkezett a Pesti Cs. Kir. Haditörvényszék előtt, amely felségárulás bűntette miatt teljes vagyonelkobzásra és kötél általi halálra ítélte. Az uralkodó utóbb az ítéletet kegyelemből 4 évi várfogságra változtatta, melyet Boros a josefstadti börtönben töltött le.15 A megtorló intézkedések jelentős része a volt honvédek, honvédtisztek és nemzetőrök ellen irányult. Az újonnan kinevezett helyi hatóságokat szigorú parancsokkal kötelezték a szabadságharcban fegyveresen részt vett személyek névjegyzékeinek összeállítására. Nem volt titok, hogy a névjegyzékben szereplők minimális büntetése a császári seregbe történő besorozás. A szentesi járási főszolgabíró 1849 novemberétől több ízben felszólította a szentesi elöljáróságot a névjegyzékek elkészítésére, de eredménytelenül. A városi tanács heteken át halogatta e népszerűtlen feladat teljesítését. Az egyre türelmetlenebb sürgetésnek engedve, december végére készítettek egy névjegyzéket. Ennek nyomán 1850 januárjában kezdetét vette a volt szentesi honvédek összefogdosása és cs. kir. sorozó bizottság elé állítása. Az üldöző hatóságok rövid időn belől 66 személyt fogtak le és kísértek Szegedre. Ez csak a kezdetet jelentette. Január végére Basa János szentesi főkapitány összeállított egy újabb névjegyzéket, melyben már 283 volt önkéntes honvéd neve szerepelt. A besorozandó volt honvédek nagy számára tekintettel az illetékes katonai parancsnokság elhatározta, hogy a jövőben a szentesieket nem Szegeden, hanem helyben fogja felavató bizottság elé állítani.16 A sorozó bizottmány március 2-án Szentesre érkezett, s báró Ripperda őrnagy elnöklete alatt megkezdte működését. Az összeállított névjegyzék tanúsága szerint a bizottmány megérkezéséig az előállítandók száma 552 főre emelkedett (ebből 440 volt honvéd és 112 mozgó nemzetőr). Ténylegesen előállítható volt 231 fő (177 honvéd és 54 nemzetőr). Szökés miatt nem volt előállítható 172 fő (95 honvéd és 77 nemzetőr). Különböző okok miatt (elhalt, beteg, vándorol, börtönben van) nem került a bizottmány elé további 149 fő. Az előállított 231 személy közül a bizottmány alkalmasnak talált és besorozott 123 főt. Ezek közül 95 honvédként, 28 pedig mozgó nemzetőrként szolgált a szabadságharc idején.17 1850 végén még mindig tartott a volt honvédek felkutatása. Az újabb üldözési hullám egybekapcsolódott az újoncállítási rendelet helyi végrehajtásával. A rendelet is CSML (SzF) 937/1849., 141, 291/1850. Megyefőnöki ir.; 115, 1241/1850. Szolgabírói levelezőkönyv; 1864/1851., 1935/1852. Tanácsi ir.; Barta László—Labádi Lajos: Boros Sámuel. Szentes 1986. is CSML (SzF) 257, 285, 355, 375/1849., 299/1850. Szolgabírói levelezőkönyv; 338-339, 569/1850. Megyefőnöki ir.; 134/1850. Tanácsi jgyk. 17 CSML (SzF) 1493/1850. Megyefőnöki ir. 22
