Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
Kossuth-párt, a szegvári kerület pedig a 67-es pártonkívüli programmal fellépő jelölt győzött.) A választások után általános levertség vett erőt a Függetlenségi és 48-as Pártban. „A nagy harc befejeződött: a 48-as zászló rongyokba, cafatokba tépve ott hever a sárban. Szentes elbukott, a népe buktatta el” — írta Sima László gyászkeretes vezércikkének bevezetőjében, majd így folytatta: „Én nem okolok senkit a világon, de okolom mindannyiunkat, hogy több volt a gyűlölködés a mi táborunkban, mint az elvhez való hűség, okolom mindannyiónkat, hogy a métely elhintődött a mi polgárságunknak a szívében, s most összetörtén sirathatjuk a múlt dicsőségét, sirathatjuk a zászlót, amely szeplőtlenül lobogott negyven éven át, és ma ott hever letiporva a sárban. ” Az Alföldi Ellenzék kerülte a patetikus hangot, ehelyett még egy utolsót rúgott a Kovács Dénessel szemben fellépett 48-as jelölteken. Molnár Jenőt és Kalpagos Szabó Imrét hibáztatta a kudarcért, mondván: a március végi jelöléskor nem hajoltak meg a „többség” akarata előtt, hanem megbontva a párt egységét Kovács Dénes megválasztása ellen szervezkedtek. Értékelését az alábbi — már-már cinikus — kijelentéssel zárta: „Felemelt fővel tekintünk vissza a most lefolyt választási küzdelemre. Becsületes, önzetlen szándék vezérelt benünket.”375 A súlyos lecke nem bizonyult elégségesnek. A párton belüli széthúzás, viszálykodás tovább folytatódott. Ennek tudható be, hogy a Függetlenségi és 48-as Párt az 1910 novemberében megtartott megyei képviselő választásokon újabb szégyenteljes vereséget szenvedett. A 48 képivselői helyre az egész megyéből mindössze 16 függetlenségi jutott be. A szentesi arány ennél is siralmasabban alakult, amennyiben a Szentesre eső 19 megyei mandátumból a függetlenségi pártnak csupán 4-et sikerült megszereznie. Ez az eredmény vitathatatlanná tette, hogy Szentesen az ellenzék mélypontra jutott. Az 1911. márciusi városi képviselő választásokon a Függetlenségi Párt már meg sem kísérelte a mandátumok többségének megszerzését. A küzdelem helyett előzetes megállapodást kötött a kormánypárttal a mandátumok elosztásáról, így akadályozva meg teljes kiszorulását a városi képviselő-testületből.376 30. POLITIKAI ÉLET A HÁBORÚ ELŐESTÉJÉN Az 1910-es években sűrűsödtek a háborús konfliktusok. Az antant és a központi hatalmak egyaránt fokozták a hadiipar fejlesztését. Hazai Samu honvédelmi miniszter 1911. május 23-án a képviselőház elé terjesztette az új véderőtörvény-javaslatot, amelyben az újonclétszámot 40000 fővel, az ezzel együtt járó katonai kiadásokat pedig 50 %-kal kívánta emelni. Ettől kezdve a véderőjavaslatról folyó vita került a magyarországi belpolitikai élet középpontjába. A parlamenti ellenzék nem vonta kétségbe a véderő fejlesztésének szükségességét, megvalósulását azonban feltételekhez kötötte. A Justh-párt a javaslat elfogadását az új választójogi törvény előkészítésével kapcsolta össze, míg a Kossuth-párt, a Néppárt és Andrássy Gyula csoportja nyelvi enged375 CSML (SzF) 18/1910. Központi Választm. ir.; 190/1910. Főisp. ált. ir.; AE, 1910. június 11—12.; SZL, 1910. június 10—12.; SZV, 1910. június 12. Fekete Márton adataira nézve Magyar politikai lexikon 1914—1929 (szerk.: T. Boros László) Bp. 1929. 114. o. 375 AE, 1910. november 24.; CSML (SzF) Sima-hagyaték — „Politika” című dosszié (Jegyzőkönyv a városi képviselőválasztások előkészítése ügyében. 1911. február 23.); SZL, 1911. március 5., március 15. 220
