Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
dett, és hivatalos óvást jelentett be a választás ellen, indokul hozva fel, hogy az a képviselő-testület többségének kifejezett óhajtása ellenére vitetett keresztül. Egyben indítványozta, hogy a képviselő-testület tagadja meg a megválasztottnak kijelentett polgár- mester fizetésének városi pénztárból történő folyósítását. Az elnök az óvást és az indítványt jegyzőkönyvbe vetette, de az indítvány tárgyalását nem engedélyezte. E jelenetek közben megjelent Tasnády Antal, s a személye ellen irányuló dühkitörésekkel mit sem törődve a megválasztást elfogadta, a hivatali esküt letette és a város jelvényeit átvette. Székfoglalójában — melyet állandó közbekiáltások között tartott meg — hálás köszönetét mondott az iránta tanúsított „bizalomért”.219 A választás után Zsilinszky főispán ezúttal is nyomban táviratozott a miniszter- elnöknek, a következő nap pedig terjedelmes levélben számolt be a szentesi eseményekről. írt a választást megelőző mozgalmakról, külön kiemelve az ellenzéki lapok tevékenységét, melyek „szokatlan hangon jelölték” Balogh Jánost polgármesternek. A kialakult körülmények között a „rakoncátlan elemek által célba vett zavargás kikerülése és a választás szabadságának biztosítása egyaránt parancsolták, hogy a helybeli csendőrségi törzs megerősítessék, s ezzel minden rendzavarásnak eleje vétessék” — állította a főispán. A továbbiakban elmondta, hogy a választási küzdelem voltaképp csak Balogh János jelöltetése körül forgott, kinek érdekében a földműves képviselők között aláírásokat is gyűjtöttek, ezzel akarván nyomást gyakorolni a jelölő bizottságra. A bizottság azonban Baloghot kizárta a jelölésből, mivel ellene a Döme-féle árvatári sikkasztás kapcsán fegyelmi eljárás van folyamatban. Balogh törlése annál inkább szükséges volt, mert pártja — „melyet néhány tiszteletre méltó, de érdekelt egyén segítségével a garázdaságairól ismert 48-as pártvezér (Sima Ferenc) hozott össze” — szokatlan erőfeszítéséből kitűnt, hogy a jelöltje elleni fegyelmi vizsgálatot előre is jogtalannak és igazságtalannak tüntetve fel, mintegy megelőlegezte annak rehabilitálását. Egyébként maga a választás — jelentette ki Zsilinszky — „a féktelen sajtó izgatása és fenyegetése által szükségessé vált óvintézkedések mellett a törvényes formák szigorú megtartásával, csendben és rendben folyt le, tehát nézetem szerint ellene törvényesség szempontjából semmi ok fel nem hozható”. Nem titkolta annak valószínűségét, hogy a megválasztott új polgármestert az ellenpárt mindenféle kellemetlenséggel bosszantani fogja, de „végre is győznie kell a jognak és igazságnak, a törvénynek és a tisztességnek, és meg kell szűnnie a szentesi demagógia által előidézett zilált állapotoknak” — zárta levelét a főispán.220 A fővárosi és vidéki lapok is élénken foglalkoztak a szentesi polgármester választással. A Nemzet és a Pesti Hírlap című kormánypárti újságok Zsilinszky főispán táviratai alapján arról számoltak be, hogy a választás csaknem egyhangúlag folyt le, amennyiben a leadott 62 érvényes szavazatból Tasnády Antal 61 szavazatot kapott. Arról persze nem írtak, hogy 121 szavazatot érvényteleníteni kellett. A lapok többsége ezzel szemben megbotránkozással írt a szentesi eseményekről. A Magyar Hírlap, amely külön tudósítót küldött a választásra, „Ahol a kisebbség választ” és „A hatalom túlkapásai” címmel számolt be a történtekről. A Nép Barátja „A szentesi botrány” címen kommentálta az eseményeket, bírálatát kiterjesztve az egész választási rendszerre. El219 CSML (SzF) 134-137/1891. Közgy. jgyk. és ír.; SZL, 1891. október 1. 220 CSML (SzF) 349, 352/1891. Főisp. ir. 138
