Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
törvény által megkívánt minimális hármas jelöléshez. Ez pedig néhány stróman indításával könnyen megoldaható volt. A készülő választási csínyről szóló hírek izgalmakat váltottak ki, de komolyan senki sem hitte, hogy az érintettek, különösen a sajtóban történt leleplezés után, keresztül merik vinni. Az állásra pályázók feltűnően nagy száma pedig eléggé valószínűvé tette, hogy készül valami. A június 30-án megtartott városi közgyűlés egyedüli napirendje a főjegyzőválasztás volt. Az elnöki megnyitó után nyomban kezdetét vette a jelölő bizottság összeállítása. A megyei párt Kristó Nagy Istvánt és Mátéffy Ferencet, a városi párt pdeig Sima Ferencet és id. Temesváry Antalt kívánta bejuttatni a kandidáló bizottságba. A közgyűlés nagy többséggel a városi párt jelöltjeit választotta meg. Stammer alispán a maga részéről Hoffer Antalt és Mojzsik Lajost nevezte ki. A bizottság külön terembe vonult és megkezdte működését. A hét pályázó közül ötöt nyilvánított jelölésre alkalmasnak, kettőt kvalifikáció hiányában elutasított. Stammer alispán feltette a kérdést, hogy a megmaradt pályázók közül hányat jelöljenek. Sima és Temesváry egybehangzóan kijelentették, hogy miután a pályázók mindegyike teljes kvalifikációval rendelkezik és ellenük semmi kifogás nem forog fenn, mind az 5 pályázót választás alá kívánják bocsáj- tani. Stammer erre azt válaszolta, hogy nem kötelesek háromnál több jelöltet állítani. Ezzel szemben Sima azzal érvelt, hogy a törvény megengedi akár 10 jelölt ajánlását is. Egyben kinyilatkozta, hogy amennyiben nem járulnak hozzá az ötös jelöléshez, a maga részéről nem vesz részt tovább a kijelölő bizottság munkájában, hanem a közgyűléstől új tagok megválasztását fogja kérni. Temesváry Antal csatlakozott Sima nyilatkozatához. Ennek ellenére Stammer és az általa kinevezett két bizottsági tag a hármas jelölés mellett foglalt állást. Erre Sima és Temesváry elhagyták a termet. Stammerék tovább folytatták a jelölési eljárást, amelynek eredményeként a három kijelölt dr. Mikecz Ödön, dr. Tasnády Antal és Papp Ödön lett. Vagyis az eredeti tervnek megfelelően valóban ejtették a jelöltek sorából Szánthó Lajost, a városi párt jelöltjét. Miután Stammer alispán a közgyűlés előtt ismertette a kandidálás eredményét, Sima Ferenc a maga és Temesváry Antal nevében kijelentette, hogy mivel a kijelölés a két választott bizottsági tag közreműködése nélkül történt, azt törvénytelennek tekinti, s az ezzel kapcsolatos óvását kéri jegyzőkönyvbe venni. A jogsértő eljárás elleni tiltakozásként Temesváry Antal több képviselő kíséretében elhagyta a közgyűlési termet. A kifejezésre juttatott tiltakozások ellenére Stammer alispán szavazást rendelt el a három jelölt között. A szavazás megkezdése előtt Sima Ferenc indítványozta, hogy akik törvénytelennek tartják a jelölő bizottság működését, azok üres lappal szavazzanak. A leadott 161 szavazatból Mikecz Ödönre 85, Papp Ödönre 1 szavazat esett, 75 szavazólap pedig üresen került leadásra. Az eredmény alapján Stammer alispán Mikecz Ödönt Szentes törvényesen megválasztott főjegyzőjének nyilvánította.213 A megyei párt diadalmámorban úszott. A pártot támogató lapok egymásra licitálva híresztelték, hogy a főjegyző választás a Sima vezette városi párt teljes tönkretételével végződött. Hogy milyen nagyjelentőségű eseményként könyvelték el a választási győzelmet, jelzi, hogy Zsilinszky főispán szükségesnek tartotta távirati úton értesíteni gróf Szapáry miniszterelnököt a történtekről. Ebben az alábbiakról számolt be: „A szentesi 213 CSML (SzF) 82—84/1891. Közgy. jgyk.; SZL, 1891. június 28., július 1. 134
