Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
11. A KÖZÉLETI KÜZDELMEK ELMÉRGESEDÉSE Az 1880-as évek második felében a viszonylagos nyugalom és békesség jellemezte a város társadalmi és politikai életét egyaránt. Sarkadi polgármester folytatta elődje városfejlesztési programját, s néhány év leforgása alatt jelentős eredményeket könyvelhetett el. Befejeződött a város közvilágításának korszerűsítése, 1885/86-ban elkészült az első ártézikút és ezzel egyidőben a főtér régen tervezett rendezése, 1887-ben felavatták a város első vasútvonalát, egy év elteltével pedig a gimnázium új, reprezentatív épületét. Mindezek komoly lépések voltak a városiasodás útján. A politikai és közéleti békesség jegyében a képviselő-testület 1887. február 3-i ülésén egyhangú lelkesedéssel a város díszpolgárává választották Kossuth Lajost. A nyár folyamán ellenjelölt nélkül ismét Tors Kálmánt választották meg a város ország- gyűlési képviselőjévé. 1888 őszén megkezdte működését a II. 48-as és Függetlenségi Népkör.194 A békés építés éveiben természetesen gondok is akadtak. Nem sikerült megvalósítani például a már hosszú évek óta tervbe vett új városháza felépítését, amely megoldhatta volna a városi hivatalok tarthatatlanná vált elhelyezési problémáját. Sarkadi polgármester ezen úgy próbált segíteni, hogy kibérelte a megyeháza földszinti részét, és itt rendeztette be a főbb városi hivatalok (polgármesteri, jegyzői, tanácsnoki) irodáit. Súlyosabb gondot okoztak az egyes tisztviselők által elkövetett szabálytalanságok, hivatali visszaélések. Négy év leforgása alatt különböző vétségek miatt 6 tisztviselő ellen kellett fegyelmi eljárást indítani. A legsúlyosabb eset 1886 tavaszán fordult elő, amikor egy pénztári vizsgálat kiderítette, hogy az árvapénztár kezelői sikkasztást követtek el. Sarkadi polgármester Döme József pénztárnokot és Török Sándor pénztári ellenőrt azonnal felfüggesztette állásából, vagyonaikat zár alá helyeztette és tüzetes vizsgálatot rendelt el ellenük. Az árvatári sikkasztás leleplezése nagy vihart kavart, s mint majd látni fogjuk, az elkövetkezőkben még súlyos következményei lesznek.195 Az érintett években a Szentesi Lap folytatta a megye és különösen Stammer alispán ellen indított hadjáratát, de a fő teret nem ennek, hanem a városfejlesztéssel kapcsolatos kérdéseknek szentelte. Egy-egy eset kapcsán a hangneme a végletekig hevük, de nagy általánosságban megmaradt a tárgyilagos kritika talaján. A másik nagy lap — az 1880- ban indult Szentes és Vidéke — akkor már egyértelműen a megye szócsövének számított. A felmerülő vitás kérdésekben következetesen a megye álláspontját közvetítette, kommentárjaiban azok helyessége mellett érvelt. Ezáltal elkerülhetetlenül szembekerült a város irányító köreivel, illetőleg az azokat képviselő Szentesi Lappal. A két újság kezdetben megmaradt az elvi vitatkozás síkján, és hasznosan befolyásolta a város- fejlesztés ügyében hozandó döntéseket. Az 1880-as évek végére azonban mindkét lap hangja eldurvult; a tárgyilagos viták helyére egymás szidalmazása, pocskondiázása lépett. A sajtóban tapasztalható ellenségeskedés fokozódása összefüggésben volt a közeledő általános megyei tisztújítással. A megyei adminisztrációval elégedetlen és az azt védő erők kiújuló küzdelmében új helyzetet teremtett az a körülmény, hogy Rónay CSML (SzF) 3/1887. Közgy. jgyk. és ír.; SZL, 1887. március 19., június 18., június 25., 6628, 7268/1888. Alisp. ált. ir. 155 CSML (SzF) 19, 36/1886. Közgy. jgyk. 124
