Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
szótöbbséggel elnyerte a megyei árvaszéki állást, s ennek következtében 1884. január 31-én benyújtotta lemondását a polgármesteri tisztségről. E váratlan fordulat rendkívül érzékenyen érintette a várost. Elveszítette azt a vezetőjét, aki fáradhatatlan és hozzáértő tevékenységével kimozdította a várost szunnyadó állapotából, s elindította a dinamikus fejlődés útján. Az ő munkálkodásának volt köszönhető, hogy tetemes áldozatvállalások árán az ármentesítés ügye kimozdult a holtpontról, és ennek részeként valósult meg a Kurca vizének zsilipek közé szorítása; ő járta ki, hogy Szentest bekapcsolják a gőzhajózási forgalomba; az ő működése alatt kezdődött meg az utcák kikövezése és valósult meg a város korszerű közvilágítása. Többéves tárgyalások eredményeként sikerült elérnie, hogy a város kedvező szerződés alapján foghasson hozzá vasútjának kiépítéséhez. S mindezt 6 év alatt. Balogh lemondásával előállt annak veszélye, hogy a fejlődés lendülete megtörik, s a még csak csírájában létező elképzelések, kezdeményezések megvalósulatlanok maradnak. A város jövője szempontjából tehát rendkívül jelentőséggel bírt, hogy ki lép Balogh János örökébe.189 A város vezető körei teljesen tanácstalanok voltak a polgármesteri tisztség betöltésének kérdésében. Ez tükröződött az április 17-én megtartott tisztújítási értekezleten is, amelyet kimondottan azzal a céllal hívtak össze, hogy megállapodjanak a polgármesterjelölt személyében. A hozzászólásokból az derül ki, hogy a többség a történtek ellenére Balogh János megválasztását akarja. Csupán Kristó Nagy István és Udvardi Sándor emelt szót Balogh János jelölése ellen, helyette mindketten ilj. Sarkadi Nagy Mihály főkapitány jelölését szorgalmazták. A szavazás eredményéből kitűnt, hogy a megjelent 140 képviselő közül 128 Balogh János jelölését kívánja. Balogh köszönetét mondott az iránta tanúsított bizalomért, de a jelölést visszautasította. Döntése indoklásaként elmondta, hogy az utóbbi időben a képviselő-testület „bizonyos árnyalata” olyan féktelen ellenszenvet tanúsított személyével és ebből kifolyólag az általa előterjesztett közérdekű kezdeményezésekkel szemben, aminek már a város ügyei vallották kárát. Nem szeretné, hogy ezek a jövőben megismétlődjenek, mert az elkövetkező években olyan nagyfontosságú alkotások megvalósítása vár a városra, melyek nem nélkülözhetik a teljes egyetértést a képviselő-testület különböző árnyalatai között. Ezért meggyőződése szerint új emberre van szükség a város élén, akinek még nincsenek ellenségei, és egységes támogatásra számíthat. Végezetül ígéretet tett, hogy mint városi képviselő, továbbra is munkálkodni fog a város boldogulásán. Az elhangzottak ellenére Kiss Zsigmond értekezleti elnök megpróbálta rábírni Balogh Jánost elhatározásának megváltoztatására, de sikertelenül. Az értekezlet eredménytelenül oszlott el. Egy hét elteltével ismét értekezletre gyűltek össze a képviselők. A polgármesterkérdésben ezúttal sem jutottak előbbre. Végül Szeder János javaslatát fogadták el, aki azt indítványozta, hogy ne tekintsék véglegesnek Balogh János elutasító nyilatkozatát, és szabadkozásai ellenére válasszák meg polgármesternek. A többi tisztség betöltését illetően viszonylag könnyen közös nevezőre jutottak; jórészt az eddigi tisztviselőket jelölték. A jelölés kérdése a választások előtti napon mozdult ki a holtpontról. Ekkor ugyanis nyilvánoságra került, hogy ilj. Sarkadi Nagy Mihály mellett Kristó Nagy iss CSML (SzF) 4-5/1884. Közgy. jgyk.; SZL, 1883. december 29. 121
