Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
mindjárt a polgármester választás következett. A két jelöltre összesen 187 szavazatot adtak le. A szavazatok összeszámlálásának izgalmas percei következtek. 50—50 szavazatig a két jelölt együtt haladt, ettől kezdve azonban a különbség mindinkább Balogh János javára mutatkozott. Három szavazat megsemmisítése után kialakult a végeredmény: Balogh János 105, Kristó Nagy István pedig 79 szavazatot kapott. Az új polgármester — lelkes éljenzések közepette — nyomban letette a hivatali esküt. Az ümiepélyes aktus után folytatódott a tisztújítás. A várakozásnak megfelelően a kulcsfontosságú tisztségek többségébe a haladást pártolók jelöltjei kerültek. A főkapitányi állást a 27. életévében járó ifj. Sarkadi Nagy Mihály nyerte el; gazdasági tanácsnokká pedig az alig 25 éves Sima Ferencet választották. A 33 éves Burián Lajost megerősítették ügyészi állásában. A változást kívánók idősebb generációjához tartozók közül Magyar Józsefet jogügyi tanácsnokká, Babős Bálintot adóügyi tanácsnokká, Szabó Károlyt pedig számvevővé választották. A főjegyző a maradiak táborához húzó Cicatricis Pál maradt. A választások tehát meghozták a sokak által kívánt eredményt. A város vezetőségében a haladás szorgalmazói kerültek többségbe. A szűk irányító testület megfiatalodott, új erőkkel töltődött fel. Kezdetét vehette a bizonyítás.182 8. AZ ELLENZÉK MEGERŐSÖDÉSE Az 1875. évi országgyűlési képviselőválasztás rendkívül szoros eredménye jelezte, hogy az országos politikai irányzatok közül még egyik sem diadalmaskodott végérvényesen. A választási küzdelemben részt vett pártok fő célkitűzésévé vált, hogy tömegbefolyásukat növeljék, választóik körét minél inkább kiszélesítsék, tagságukat a lehetőségekhez képest állandósítsák. Az 1870-es évek második felében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a versengésben a 48-as és függetlenségi ellenzék került fölénybe. Ez nem csupán a hagyományos, töretlenül továbbélő Kossuth-kultusznak tulajdonítható, hanem számos egyéb tényező szerencsés találkozásának, együttes hatásának. Elsők között kell megemlíteni magának a választáson elért győzelemnek a tényét, amely az ingadozók közül sokakat közelített az ellenzékhez. Ez azonban önmagában kevés lett volna a tartós fölény megszerzéséhez. Az igazi áttörést az az irányvonal és szerep jelentette, amelyet az ellenzék a helyi közéleti küzdelmekben választott és felvállalt, megtalálva ehhez a megfelelő eszközöket és személyeket. A helyi ellenzék legbefolyásosabb vezetői kezdettől fogva támogatták azokat a törekvéseket, amelyek a város fejlődésének irányába hatottak. Tömegeikkel együtt azok mögött sorakoztak fel, akik a fejlődést nem találták kielégítőnek, és annak gyorsításán munkálkodtak. A város előrehaladásának és érdekvédelmének kérdésében tudatosan mellőzték a pártpolitikai szempontokat, ezáltal a legfontosabb közügyekben hozzájárultak a lakosság egységes fellépésének biztosításához. A Szentesi Lap — amely az ellenzék sajtóorgánumának számított — következetesen beszámolt a közélet különböző területein tapasztalt visszásságokról, torzulásokról; kemény bírálatot mondott a város érdekeit sértő intézkedésekről, ugyanakkor élenjárt a hasznos kezdeményezések felka182 CSML (SzF) 103/1878. Közgy. jgyk. és ir.; SZL, 1878. május 19. 117
