Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
4. AZ 1872. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS Andrássy Gyula miniszterelnök 1871 őszén távozott a kormány éléről, helyét a rendkívül céltudatos és erőszakos politikus hírében álló Lónyay Menyhért foglalta el. Fő törekvései közé tartozott a parlamenti ellenzék letörése és a Deák-párt megerősítése, egységének megszilárdítása. A soron lévő 1872. évi választásokon meg akarta semmisíteni az ellenzéket, és személyes uralma alatt erős kormánypártot kívánt létrehozni. E célt vidéken elsősorban a főispánokra támaszkodva igyekezett elérni. A siker biztosítása érdekében Lónyay új választási törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, amely jelentősen korlátozta volna a választók számát. Próbálkozása azonban megbukott a Balközép-párt és a 48-as párt obstrukcióján.152 Az ellenzéki pártok felkészülve várták a parlament feloszlatását és az új választások kiírását. A 48-as párt január 21-én országos értekezletet tartott Pesten, amelyen elfogadták a párt történetének leghaladóbb programját. A program követelte az általános titkos választójog bevezetését, a főrendiház eltörlését, a nemzetiségek egyenjogúságát, ingyenes közoktatást, a virilizmus eltörlését, vallásszabadságot, az önálló magyar kü- lügy és hadügy megteremtését, valamint a perszonálunió deklarálását. A pesti értekezleten a szentesi 48-as népkört ifj. Posta János és Nagy József képviselte. Ezzel közel egy- időben a Balközép-párt lépéseket tett egy országos központi bizottság megalakítására. A hírlapokban közzétett elképzelés a párt mácius 10-11-én Pesten megtartott országos értekezletén szervezett kereteket nyert. Kimondták a vidéki pártszervezetek küldötteit is magába foglaló országos baloldali központi bizottság, valamint egy 9 tagú végrehajtó választmány megalakítását. Csongrád megyéből 13 főt választottak be a bizottságba, köztük Stammer Sándor alispánt, aki ekkor már hátat fordított a 48-as elveknek.153 Szentesen április közepétől vett nagyobb lendületet a választási küzdelem. Elsőként a 48-as párt bontott zászlót. A szervezkedésre pezsdítően hatott, hogy április 13-án a városba látogatott László Imre és Madarász József, a párt kiemelkedő országos vezetői. László Imre a következő napon — a Függetlenségi Nyilatkozat kikiáltásának évfordulóján — számolt be 3 éves képviselői működéséről; — a korabeli tudósító szerint — „természetesen izgató módon”. Az eseményről beszámoló közlemény azt is hírül adta, hogy „Szentesen egészséges elemekből és siker reményével egy új párt van alakulóban”.154 Ekkor ugyanis már szervezkedett a helybeli Deák-párti csoport is, amely azt hangoztatta, hogy szakítani kell az ellenzéki politikával, s egy olyan neves, befolyásos egyént kell követté választani, aki hathatósan képviselheti a város érdekeit. A május 23- án megtartott értekezletükön kimondták, hogy Kerkápoly Károly pénzügyminisztert léptetik fel jelöltként a képviselőválasztáson. Néhány nappal később újabb tanácskozást tartottak, mely alkalommal Csukás Benjamin elnök körvonalazta a párt elképzeléseit a többség megszervezésével kapcsolatban. Sokak meglepetésére ezen az értekezleten jelen volt Stammer Sándor alispán is és hatásos szónoklatot tartott Kerkápoly megválasztása érdekében. 152 CSML (SzF) 17/1872. Főisp. ír.; Magyarország története 6/2. köt. 856—857. o. 153 CSML (SzF) 7/1872. 48-as Népkör közgy. jgyk.; Szentesi Lapok, 1872. január 28.; Vásárhelyi Közlöny, 1872. március 17., március 24.; Magyarország története 6/2. köt. 857. o. 154 Hódmezővásárhely, 1872. április 21. 105
