Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)

Bevezető

lyeztetett parasztok és iparosok egymással vetélkedő, belső hatalomra törő érdekcsoportokat alkottak. Az évenként tartott tisztújítások e csoportok ádáz összecsapásainak színterévé váltak, s mind a győztesek, mind a vesztesek felváltva fordultak támogatásért az uradalomhoz, a vármegyéhez és a felsőbb kormányszervekhez. E belső csatározások az 1810-es évek közepétől különösen elmérgesedtek.

Az urbárium bevetése óta eltelt fél évszázad alatt Szentes társadalmi képe jelentősen megváltozott. A népesség számában, foglalkozás szerinti tagolódásában, felekezeti megoszlásában bekövetkezett változások jól nyomon követhetők az 1828. évi országos adóösszeírás és a megyei népösszeírás adatai alapján.

A város lakosainak száma: 16 134 fő (férfi 8277, nő 7857)

A családok száma: 2979 A házak száma: 2282

Foglalkozás szerint: — honorácior (értelmiségi) 5

— telkes gazda 625

— zsellér 1491

— házatlan zsellér 729

— cseléd 253

— cselédlány 70

— iparos 320

— segéd 93

— kalmár 7

— kereskedő 17

A férfiak felekezet szerint: — református 5298

— katolikus 2499

— evangélikus 197

— görögkeleti 178

— zsidó 76

A gazdálkodás alapvető formája és kerete továbbra is az úrbéres paraszti birtok volt. Az 1827. évi birtokosztály idején nyilvántartásba vett 610 telkes gazda közül 236 egy egész vagy több telken gazdálkodott (1 telkes 208, 2 telkes 26, 3 telkes 2), 335 félteiken, 39 negyedtelken. A legtekintélyesebb gazdák is csak 2-3 szolgát (bérest, cselédet) tartottak; ezek látták el az állatokat, és végezték a ház körüli teendőket. Idénymunka idején a gazda a zsellérek közül bérmunkásokat fogadott, ők végezték a szántást, vetést, aratást, cséplést, vagy gazdájuk helyett robotra mentek a majorsági földekre. Az egész- vagy többtelkes jobbágy már inkább irányítója, mint kétkezi dolgozója volt gazdaságának. Az irányítás mellett legfőbb gondja a termés és az állatok értékesítése volt. A módosabbak gazdasága kiegészült némi szőlővel, esetleg malommal, sőt a másoktól vagy a várostól bérelt földekkel is. A város vagyonos nagygazdáinak elsőrendű érdeke volt a szolgáltatásoktól örökre megszabadulni, hogy birtokaik és egyéb vagyonuk gyümölcseit korlátozás nélkül hasznosítsák és élvezhessék.

A zsellérek kategóriája meglehetősen heterogén társadalmi réteget jelöl. Nagyobb részük saját házzal és töredék telekkel rendelkezett. Több mint 200 zsellér szőlőtulaj9