Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sebestyén István: Csongrád város levéltárának története

rendezett tanácsú várossá.10 1880-ban a város lakossága egy részének változatlanul nehéz anyagi helyzete, valamint a rendezett tanácsú települési státus körül kialakult áldatlan vita és az ennek nyomán támadt megyei törvényhatósági nyomás következtében, ismét nagyközségi státusba csúszik, s mint ilyet besorolják a tiszán- inneni járás szolgabírójának irányítása alá.11

A levéltár anyagának gondozását a mindenkori jegyzőre, ill. aljegyzőre bízták. Az 1871 :XVIII. te. 64. §-a alapján a levéltárnokot az elöljáróság tagjai közé sorolták. Figyelemmel erre és a korábban már bevált gyakorlatra Csongrád elöljáróságának szervezeti felállása megfelelt a követelményeknek, mely szerint a levéltárnok feladatkörének legyen kellő erkölcsi súlya, ill. maga a levéltámok a dolgát jól értő, felkészült ember legyen. A város 1878. november 11-én kelt szervezeti szabálya IlI/b. pontja a levéltárnoki munkát az aljegyzőre osztja, s feladatait a következőkben határozza meg:

— A közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvektől betűsoros mutatót készít, a levéltár rendbehozását eszközli.

— A levéltárból a városi tisztviselők részére, hivatalos használatra, térítmény mellett, csak polgármesteri kiutaló végzés alapján adhat ki eredeti okmányokat...

— Letéteményezett eredeti okirat a letéteményező vagy meghatalmazottja kérésére, tanácsi utalványozások alapján, elismervény mellett lehet csak kiadható. Másolatban azonban polgármesteri utalvány alapján is kiszolgáltatható.

— A levéltárba letett jegyzőkönyvek megtekintését minden egyes adózó polgárnak megengedni köteles. Kivonatokat polgármesteri engedély alapján adhat, melyekért —, ha maga írja ki — ívenként 30 krajcár díjat szedhet.12

A feladatok meghatározásából három figyelemre méltó dolog derül ki. 1. A gyűjtemény anyagának szimpla regisztrálásán túl szükséges az okmányok rendszerbe illő általános rendbetételét eszközölni. Érzékelni lehet tehát — a szabályrendelet elkészültével egyidőben — bizonyos további belső munkálatok időszerűségét a levéltárban. 2. A levéltárnoki munka ekkor már döntően közszolgálati tevékenység. 3. A levéltár kezelését a fontosságához mért fegyelem mellett lehet, kell megvalósítani.

Megjegyzendő, hogy noha a levéltárral összefüggő összes felelősség — e korszakban — mindig jegyzői munkakörhöz tapadt, magát az operatív tevékenységet nem biztos, hogy mindig maga az érintett jegyző látta el. Erről tanúskodnak, többek között, az 1880-as év körülményei, amikor is Schönvizner Miklóson túl még további két jegyző neve is — Mészáros Károly, Borbás Mihály13 felbukkan a jegyzőkönyvek egyes példányain, mégis, amikor a nagyközséggé alakulás14 kapcsán tisztújítás zajlik, az önkormányzat valamennyi iratanyagának átadására bizonyos Lipovszky Andort kötelezik, feltehetően azért, mert valamelyik jegyző (első, másod- stb.) felelős felügyelete alatt az operatív tevékenységet ő végezte a levéltárban.15

Az önkormányzat helyzetét formáló fordulatokkal párhuzamosan olyan események is lejátszódtak, amelyeknek folyamányai a levéltári anyag gazdagítását, netán helyiségeinek szükségszerű bővítését eredményezhették volna. 1872-ben a céhrendszert törvény útján megszüntették. Mint országosan, úgy helyileg sem történt intézkedés a nagyon fontos gazdasági egyesülések önállóan kezelt iratanyagának megmentésére.16

10 CsvLR. Közgyűlési jegyzőkönyv. V. 42. 370/1865.VII.31. ill.: az 1871:XVIII. te.

n CsvLR. Csongrád varos képviselő-testületének jegyzőkönyve. V.71.a.5.k. 18/1878.11.14. Az alispán levele a város képviselőtestületéhez V.71. 73—74/1878.VIII.2.; a képviselőtestület jegyzőkönyve V.71.a.6.k. 131/1879.XII. 19.

12 CsvLR. Csongrád város szervezeti szabályai 1879. V.73.g.l9.d.

13 CsvLR. Közgyűlési jegyzőkönyvek. V.71.a.7.k. 1880.1.28.; 1880.11.3.

14 CsvLR. Csongrád 1880. jan. 29-én alakult nagyközséggé a belügyminiszternek írott levél szerint. V.71.a.6.d. 18—28/1880. sz. csomó.

15 CsvLR„ Közgyűlési jegyzőkönyv. V.71.a.7.k. 13/1880.1.28.

16 FELHŐ IBOLYA: A magyarországi városi levéltárak története. Levéltári Szemle, 1965. 1—2. szám. 130. old.

188