Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Barla László: Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban
A csekély, de fájdalmas veszteségek, amelyeket a táborozó, a tízhetes és a mozgó nemzetőrök szenvedtek, nem mérhetők a honvédség áldozataihoz. Még fontosabb: az eredményeik sem. Ha a fegyveres részvétel valódi értékét keressük, elsősorban azokról a szentesiekről kell megemlékeznünk, akik a honvéd sorzászlóaljak tagjaiként a harctereket is megjárták. A Kossuth július 11-ei beszédén alapuló, soha nem szentesített törvénytervezet, amely végül a 8370. sz. belügyminiszteri rendeletben valósult meg, 50 000 újonc besorozását írta elő. Csongrád Vármegye Központi Bizottmánya 1848. szeptember 2-án elrendelte a 19—22 éves hadkötelesek összeírását és a megyére eső 1615 újonc kiállítását. Szentesre ebből 328 jutott. A sorozás azonban nem tetszett a gazdáknak, mert őket a nemzetőri szolgálat is terhelte, s gazdaságuk is megsínylette volna felnőtt fiuk sorozását. Ezért a szeptember 10-ei népgyűlés a toborzás kérvényezése mellett döntött, ezt a 2460. sz. miniszterelnöki rendelet meg is engedte. A rendelet éppen az őszi vásár napjára érkezett meg, s a népgyűlés azonnal 42 Ft jutalmat ajánlott meg a felcsapó újoncoknak: azonnal be is állt 77 legény. A népfelkelés és a tízhetesek távolléte hátráltatta a toborzást, visszatérésük után sem gyorsult lényegesen, de azért 1849 márciusáig 235 honvéd állt be, 136 pedig a Hunyadi-, a Turszky- és Rákóczi- csapatba.29 30 A toborzásnak nagy lendületet adott Kossuth Gödöllőn, április 7-én kelt levele, amely beszámolt a tavaszi hadjárat győztes csatáiról. Az április 13-ai közgyűlés Boros polgármester javaslatára vállalta, hogy a besorozandó újoncoknak fejenként egy 325 négyszögöles háztelket és 1 hold/1100 négyszögöl háziföldet ad a legjobb szentlászlói földekből az állam által adott 20 Ft-on felül. Ezeket a telkeket a besorozás után azonnal ki is mérték, és kiadták a birtoklevelet is. (A császári hatóságok ezt törvénytelennek nyilvánították, a házhelyek kiosztására a kiegyezés után került sor, akkor az 1 hold helyett 100 forintot kapott 155 volt honvéd.) Az ünnepélyes percekben Boros Sámuel és Dósai Molnár Mihály átvállalták 2—2 újonc foglalópénzét és 100—100 újonc föladóját, Hadzsy György 50 újoncét, Hajdú Lajos professzor pedig négy évre 32 Ft adó fizetését a honvédek helyett. Gyönyörű példa volt ez: Szentes egy pillanatra példája lett az áldozatvállalásnak. Némi árnyékot vetett a nagylelkűségre, hogy amikor a korábban beállt honvédek hozzátartozói kérték ugyanezt, a közgyűlés elutasította őket. Tavaszi vásár volt éppen, kilenc cigány húzta a toborzőt, a módos polgárok nem fukarkodtak a birkapaprikással, a borral és a pálinkával. Rövid idő alatt 162 újonc csapott fel honvédnek, elsősorban a Földváry-zászlóaljba, 27-en pedig a szegedi 1. vadászcsapatba álltak be, bár ez utóbbi nem számított be az újonckvótába (Bálint László nemzetőr százados a toborzás hevében — hogy lelkesítő példát adjon — színleg felcsapott honvédnek. Be is sorozták.) Az április 24-ei országgyűlési végzés 50 000 újonc kiállítását rendelte el, ebből Csongrád megyére most 405, Szentesre 82 jutott. Szentes a kétszeresét állította ki az előírt számnak, de nem érte el az önként vállalt 1848-as létszámot. Egy szentesi lakos azt panaszolta a belügyminiszternek, hogy „e Városban kivételesen csak a Nép fiai állíttatnak katonának.” Egy másik a május 17-ei toborzáskor azt követelte, hogy birtokaránylag sorozzanak. Szerinte a gazdák azért ajánlják fel a házhelyeket, hogy elhordassák a szegényeket, s hogy az ő fiaik itthon maradhassanak. A szegények majd akkor állnak be, ha Kossuth verbunkja jön.31 A méltatlankodóknak jórészt igazuk volt: a módos gazdák fiai nem szorultak rá az állami és a városi jutalomra. Mivel a városra kirótt újonclétszámot toborzással is kétszeresen 29 59/1849. közgy. jkv. sz. 30 A levéltári iratokon kívül: Közlöny, 1849. máj. 9. A cikket VOSITS FERENC városi főjegyző írta. 31 291/1849. közgy. jkv. sz. és 250/1849. sz. tan. ir. Ez utóbbi Hadzsy György városi rendőr- főkapitány jelentése. 41
