Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Baranyai Kálmán: Községi közigazgatás a 20. sz. elején

A települések távolsága, megközelíthetősége egyrészt közlekedési problémaként merül fel, másrészt pedig szervezési feladatként. A közigazgatás vezetőinek mindkét vonatkozásban van tennivalója: tegyen javaslatot a lakosság érdekében a közlekedési vállalatok felé menetrend-javításra, ha szükséges, másrészt a központok kijelölésénél érdekeik érvényesítésére járjon el.

Öttömös már 1948-ban többször is foglalkozott a közgyűlésen azzal, hogy a járási központja ne Dorozsmán legyen, hanem Szegeden.

Községi vagyon

Az önkormányzatok tulajdonába, kezelésébe kerülő vágyóméi sok vita folyik napjainkban. Azt hiszem, az lenne a legfontosabb, hogy a döntések hatását, következményét fel lehessen mérni.7

Tardos vagyonának több, mint fele jövedelmező vagyon volt, s nem volt rajta teher. Ennek ellenére a közösségi célra szükséges bevételeknek nem nagy része származott a vagyonból, s még kevesebb volt a vagyoni eredetű bevétel járási szinten. Úgy tűnik, hogy a községi vagyon abban az időben nem biztosított számottevő jövedelmet a társadalmi szükségletek kielégítéséhez, a községi kiadásokhoz.

Költségvetés, adó

Ez a kérdés egyike a legfontosabbaknak. Az egyén szempontjából azért, mert itt dől el, mi az, amit a közösségtől várhat, s mennyi az, amit az állam és az önkormányzat tőle átvesz — adó formájában. A közigazgatásnak pedig azért lényeges, mert ez teremti meg az anyagi feltételeket, ez szabja meg a feladatai teljesítésére fordítható pénzügyi kereteket. Nem véletlen az, hogy a kimutatható tevékenységből igen jelentős rész tartozott ide.

Ottömösön 1948-ban a képviselőtestület napirendjén 6 esetben szerepelt a költségvetéssel, adózással kapcsolatos ügy. 2 a költségvetéssel, 1 hitelátruházással, 1 vigalmi adó szabályozásával, 2 pedig borfogyasztási adó alóli mentesítéssel.

Érdemes áttekinteni a községi bevételek forrásait és a kiadások felhasználását. Tardos bevételeinek több, mint fele államsegély volt, egynyolcad részt tett ki a vagyonból származó, s ugyanennyit a közigazgatási bevétel és az átengedett állami adó, 25 %-nál valamivel több származott a községi pótadóból és a községi adóból. Járási átlagban a pótadó és a községi adó tette ki a bevételeknek csaknem felét, jelentős volt az átengedett adó aránya és a közigazgatási bevételek mennyisége is. Elenyésző viszont a vagyonból és az államsegélyből származó bevétel.

Tardos kiadásainak több mint fele igazgatási költség. Járási átlagban ez a kiadások negyedét sem éri el. Az adókezelés, a tűzrendészet és a köz- és állategészségügy kiadásainak nagysága sem községi, sem járási viszonylatban nem nagy. A tanügy és a testnevelés költsége Tardoson kevés volt, de járási átlagban már több. A tardosi közművelődési kiadás-arány nagyjából a járási átlagnak felelt meg. A szegényügy és a népjólét, valamint az egészségügy kiadásai járási szinten is igen alacsonyak, Tardoson még kevesebbet tettek ki. Vagyonigazgatásra viszont többet kellett költeni Tardoson, mint a járási átlag, mint láttuk, a községi vagyon is több volt az átlagosnál.

Annyit meg kell jegyzenem, hogy a tatai járás községei igen sokrétű, különböző fejlettségű település képét mutatták be: a későbbi Tata és Tatabánya közöttük volt, akkor még több községből állva: Tata az akkori Tatából és Tóvárosból alakult, Tatabánya pedig: Tatabányából, Bánhidából, Felsőgallából és Alsőgallából.

1, A községi vagyon és a költségvetés felmérésére igen jó példa a MAGYARI ZOLTÁN — KISS ISTVÁN 1939. tanulmánykötet 123., 125. és 126. sz. melléklete.

89