Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Glück Jenő: Újabb adatok az 1848–49-es forradalom bánsági eseményeihez
Kétségtelen, hogy mind a verseci, mind a temesvári vikárius széleskörű szervező munkát kezdett és gyakorlatilag helyi szinten létrehozták a román egyházat. Számos támogatójuk is akadt. A forradalom után jónéhányan börtönbe kerültek, mint például Stoichescu temesvári vikárius, Ilié Paulescu nagykastélyi, Stefan Peteu temességi, Stan Iliev temesvári plébánosok stb. Ignatie Vuia pedig emigrált.72 A bánsági román iskolák ügyét (kb. 500) Lugos székhellyel Vicentiu Babes vette át. Igyekezett biztosítani az iskolalátogatást, a tanítók helyzetének rendezését és a szerb befolyás kiküszöbölését.73 A megváltozott katonai helyzetben Balcescu átkelhetett a Dunán, sőt Mehádián május 20-án Bemmel is tanácskozott. Javaslataival Bem Kossuth Lajoshoz utasította, de máris 2000 katonát Ígért arra az esetre, ha sikerül a román légió beindítása. Nem tartozik tanulmányunk körébe a debreceni és pesti tárgyalások menete. Tény azonban, hogy július 14-én Szegeden Kossuth, Balcescu és Boliae által aláírt „megbékélési tervezet” a korabeli európai követelmények között is előremutató dokumentum volt. Krassói viszonylatban intézkedései a lugosi gyűlés követeléseinek nagy részét biztosította, az államegység megőrzése mellett. A román nemzetiség törvényes elismerésének elve összekapcsolódott az anyanyelv széleskörű alkalmazásával a közigazgatás, a törvénykezés és a nemzetőrség vezényletének terén. Gyakorlatilag falusi szinten egyértelműen román nyelvű adminisztráció bevezetésére került volna sor, míg megyei szinten mind a magyar, mind a román hivatalos nyelvként szerepelt. Egyházi és iskolai téren a különálló román rendszer elismerést nyert. Megegyezés született a román légió felállítására is.74 Sajnos az együttes császári és cári támadás közepette gyakorlati alkalmazására nem kerülhetett sor. Ugyanerre a sorsra jutott a Szegeden megszavazott nemzetiségi törvény is. Nem feledhetjük, hogy Krassó megyében folytak az utolsó kísérletek a forradalom megmentésére. A temesvári csatavesztés után (augusztus 9.), a honvédség egy része déli irányba vonult vissza. Facseton Bem tárgyaló asztalhoz ült Murguval, és terveket fontolgattak, hogy Világos után valójában mit is tehetnek. A körülmények azonban erősebbnek bizonyultak, és augusztus 25-én az ellenforradalmi erők már az egész Bánságban úrrá lettek.75 72 GH. CIUHANDU: Sasé documente si citeva cuvinte despre pretepopul Dimitrie Stoicheseu- Petrovici. Analele Banatului, 4-12/1931. 151 — 153. MISKOLCZY AMBRUS: Egyház és forradalom. Budapest, 1991. 250. 73 GEORGE JOANDREA: Vicentiu Babes ca director distrietuel de scoalä. Lugoj, 1903. passim. 74 Lásd: SPIRA GYÖRGY: A magyar forradalom 1848—49-ben. Budapest. 1959. 564—567. I. GHICA, i.m. 30., 41-42., 84.. 106., 120—130. 75 Ibidem, 148.. 154-155., KOVÁCS ENDRE, i.m. 634-639. 61
