Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Glück Jenő: Újabb adatok az 1848–49-es forradalom bánsági eseményeihez
békésebb Aradra vagy Lúgosra. Napirendre került a boksái uradalom üres telkeire történő magyar telepítés ügye is. Igaz, loan Drago$ felszólalására Kossuth biztosította, hogy a fegyverben álló román nemzetőröket nem rekesztik ki.61 1848 szeptemberében már világosan kirajzolódtak a kamarilla szándékai, majd október 8-án a Bánságban is levetették az álarcot. A temesvári főhadparancsnokság az ellenforradalom gócpontjává vált. A veszélyhelyzetben a krassói szabadelvű nemesség zöme, sőt a románság vezetőinek nagy része is a szabadságharc oldalára állt. Jakabffy alispán és a megyei központi tisztikar egy oldalon állt Murgu, Vlad, Bojinca képviselőkkel, Vuia oravicai esperessel stb. A bányavidék, Granzenstein igazgató vezetésével szintén elutasította a császári proglamációt, mivel azt az országgyűlés hivatalosan meg sem kapta. Már július 21-én Vlad arra figyelmeztetett az országgyűlésen, hogy a honvédség szervezésével a nehézségek növekedni fognak, és szorgalmazta, hogy látványos engedményekkel javítsák a közhangulatot. Ezekből azonban csupán a szölődézsma szeptember 15-én elfogadott eltörlése valósult meg, ami Krassóban édeskeveset esett latba. Dimitrie Iancovici és Vasila Brancovan Vukovicsot a románok körében terjedő magyarellenes vagy legalább is passzív magatartásról tudósította. Természetesen a szoldateszka mindent elkövetett, hogy meghiúsítsa a sorozás sikerét. A temesvári parancsnokság, néhány kincstári tisztviselővel és a szerbekhez húzó lelkészekkel azt híresztelte, hogy a sorozás nem kötelező és a „jó császár” ellen irányul. E mítosz terjesztésére alapot szolgáltatott az a tény, hogy a parasztok egyes helyeken, az egykori kincstári állapotokhoz képest bizonyos veszteségeket szenvedtek. Ellensúlyozására szeptember 24-én öt román képviselő felhívást adott ki, amelyben méltatták többek között a jobbágyság eltörlését.62 A megye újoncjutaléka 3593 főt tett ki; 898-at azonnal kellett kiállítani. Az összeírás a legtöbb helyen csendben történt meg. Több helyen azonban a sorozás elleni elégedetlenség helyi agrársérelmekkel kapcsolódott össze. Barrán szeptember 2-án elűzték a bizottságot és másnap birtokba vették a földesúr erdejét. Rakitán vagy 50 botokkal felfegyverzett falusi letépte a sorozási hirdetményt, de valamennyire megnyugodtak, midőn felvilágosították őket, hogy a nemzetőri szolgálat egyúttal megszűnik. A legnagyobb méretű mozgalom október 21-én Facseton indult meg, ahol az Erdélyből érkező honvédeket le akarták fegyverezni. Másnap a helyszínre érkezett alispán, Vasile Fogarassy és Ioanescu kapitány lecsendesítette a kedélyeket. A bulcsi és bégai kerületben az alispán azzal ért el eredményt, hogy az újoncok bevonulását nem fogják erőszakolni a törvény királyi szentesítéséig. A megye erőszak alkalmazására csak elvétve tett kísérletet, például Szerb-Ohabán. A kormány Gyürky főispánt és Pascu képviselőt bízta meg a sorozás irányításával. A főispán gyorsan kibújt azzal, hogy az országgyűlésre utazik és ezért Pascu segítségére egy bizottságot nevezett ki. A képviselő hamarosan búcsút mondott a forradalom ügyének, a bizottság pedig tehetetlennek bizonyult.63 Több eredménnyel kecsegtetett a Murgu hívei felé kezdeményezett nyitás. Az összes megüresedett megyei hivatalokat velük töltötték be (Vasile Nicolaevici, Vasile Albini stb.). Október elején a helyzet némiképp elmozdult a holtpontról és tíz nap alatt 110 önkéntes jelentkezett. Ezekhez járult a megye által toborzott 61 nemzetőr és a bányavidék 76 embere. Az újoncokat Csákovára irányították.64 Az alig 4000 fős, de jól szervezett temesvári várőrség, igyekezett hatósugarát kiterjesztem. Október 27-én elfoglalták Lúgost, ahonnan a nemzetőrség egy része Fischer kapitány vezetésével 61 I. D. SUCIUR. CONSTANTINESCU: Documente. II. 716., 717. 62 S. DRAGOMIR; II. 31—32. ÁLA. I. 31 v IV. 217—218., 338., Temesvári Egyetem Könyvtára, kézirattára, Vukovics iratok. 37.. VUKOVICS SEBŐ. i.m. 389. 63 IJtidem, 17., 41.. AL. 1431., 1467., 1502., 1524. Ak. mss. rom. 1059/74., 77. M AL. 1467., 1485.. 1499., 1518/1848. ASBOTH LAJOS. i.m. 126. 58
