Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Glück Jenő: Újabb adatok az 1848–49-es forradalom bánsági eseményeihez

törvényes elismerése és a helyi közhivatalok nemzetiségi arányszám szerinti betöltése igényével.37

1848 májusában mind világosabban kirajzolódott, hogy a délvidéken kialakuló helyzetben alapvető kérdés a románok magatartása. Figyelmeztetésül szolgált a Krassóban fennálló aránylag békés légkör közepette, hogy Rajasics kapcsolatot keres a lugosi görögkeleti kommunitással, levelét azonban elfogták. Szemere már a pesti gyűlés alkalmával kapcsolatot talált Maxim Pasecu és Teodor Petrovici megbizottakkal és engedményeket helyezett kilátásba, elsősorban a papság helyzetének javítását, sőt megítélése szerint egy román érsek „sem lenne talán rossz eszme”. A nemzeti nyelv biztosítását „a családban és a templomban” és egyes románok bevonását a közhivatalokba is tervbe vette. Ugyanekkor abban reménykedett, hogy „a lázas állapotok” elmúltával békés úton folytatni lehet az „olvasztást”.38 Csakhamar tovább ment és valószínűleg Sigismund Popon keresztül, aki az „Amicul Poporului” című magyarbarát lapot szerkesztette, kapcsolatot teremtett Eftimie Murguval is. Nehezen bár, bizonyos megegyezés jött létre, amelynek hátterét a márciusi törvények Murgu által is értékelt jelentősége képezte, és ezt a bánsági románokhoz intézett felhívásában is kidomborította. Elismerte, hogy „a bojárok pozsonyi gyűlése” eltávolította a „tiránikus” kormányt és „új világot” teremtett. E tények alapján a románok kötelessége testvéri érzelmeket táplálni a magyarok irányába.39 Szemere ezenkívül reményt nyújtott az egyházi és iskolai kérdés kedvező megoldására, a pesti gyűlés kívánságain túlmenően, ahová — Atanasie Sándor aradi tanár emlékiratai szerint — Murgu nem ment el, mivel túlzottan mérsékeltnek tartotta. Nem vitás, hogy a délvidéki események döntően befolyásolták magatartását, mivel az adott körülmények között nem látott más lehetőséget. Ugyanakkor nem vitatható, hogy már rövid lejáraton ő is román autonomisztikus igényeket melengetett a Bánsággal kapcsolatban, sőt bizonyos pánromán vonatkozásokat is. A helyzetet ismerő krassói alispán, sőt mások is siettek Vukovicsot figyelmeztetni, hogy Murgu radikális nemzeti és társadalmi mozgalmakat szíthat.40

Hazatérve június 5-én Temesváron találkozott Vukoviccsal, aki nyugtázta Szemerével kialakított állsápontját. A Pesti Hírlap és a Közlöny tudósítói lugosi bevonulását rendkívül ünnepélyesnek írják le. Az őt üdvözlő szónokok között volt Balogh László is. Este fáklyásmenettel tisztelték meg. Magyarul és románul elmondott beszédében testvériségre és a helyzet megkövetelte együttműködésre szólított fel. Másnap azonban már fogadta a falvak küldötteit és átvette panaszleveleiket. Szóba sem állt a megye hivatalos vezetőivel, akikre neheztelt bebörtönzése miatt, és június 12-én körútra indult a Temes balpartján. Mindenütt lelkesedéssel fogadták, és lugosi beszédeihez hasonló hangnemet ütött meg. Zsilkovics temesvári szerb püspök június 17-én Vukovicshoz intézett levelében panaszolta, hogy Murgu a Bánátról mint román tartományról, Temesvárról mint a jövendő román érsek székhelyéről beszél. Karánsebesen, Áppel ezredes őrséget állított szállása elé és megakadályozta találkozását

37 Ak. mss, rom. 1060/158., 1061/257., 1059/51., 143/1956/126. ÁL. 528/1848.. 560. sz. alap, 8/18., 21., Országos Levéltár Budapest. H. ajap fons 7., nr. 15.. 18—20., 22.. 23., fons 8., nr. 9.. 14.. fons 3. 115. 2., 3., 12., 13., VUKOVICS SEBŐ emlékiratai. Budapest, 1894. 257—259.

38 Állami Levéltár Arad, fond 1848 (köv. ÁLA), III. 108. Adatok az 1848 évi eseményekhez Krassó vármegyében. Szerperjai dr. Deák Imre levéltári kutatásai és feldolgozása alapján sajtó alá rendezte JAKABFFY ELEMER DR. Lugos, 1931. 55—56., 66.

39 SILVIU DRAGOM1R: Studii §i documente privitoare la revolupa Románilor din Transilvania in anii 1848/49. 1. 347—351. Ak. mss. rom. 1061/293., 1058/270.

40 Ibidem mss. rom. 1059/81., 143/1956/124. Pesti Hírlap, 1848. V. 27.. S. DRAGOMIR i.m. V. 352-353.

52