Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből

— Hát, aranyosom, mikő a húsvét émúlik. asztam mán a kertibe kezdők szorgoskonni. Húsvét előtt a kiskerbe mán a virágoká legislegelősző, mer virákhét vót. Akkó a virágmagot, a virágokat éröndözöm a rózsafákat, asztám pedig vetögetök a kerbe. Akkó éty kis palántás ágyat szoktam készíteni, akkó abba vetők éty kis paprika, paradicsom, hogy as se kőjjön vonni. Mer ha érnék égy vározsba, vöszöm ászt a palántát, a is sok péndzbe kerül. Ity pedig | én főnevelőm ászt a kicsit, oszt neköm mög az én csalággyaimnak elég. Akkó én el is űtetöm az enyimet is. Akkó vetők éty kis zőccség, sárgarépa, éty kis hagymát rakok, kis fokhagymát, ami kőll itt a közeli, hogy it lögyön az udvarba, hejbe. Akkó nem kő szaladni sehova, hoty hiányzik valami. Akkó ugyanúgy érnék | a gyerökeim is it vannak a faluba, ugyanúgy azokná is íty segítők. Nem is kő, hogy mongyák, én sorba vetők mindönbü: éty pár sor zőccség, éty kis retök, éty kis spénót, hát mindönbü | ződbabot, később az uborkát, kis főzeléktököt, ami fontos mindönbü éty kicsi, hogy lögyön. Útyhoty hát segítők az én gyerökeimnek. Van éggy aranyos fiam, éty kedves mönyem, mer én nagyon magányos vagyok. Oszt úty szeretőm űket, hogy jobban, mind bárkit a világon. Oszt mindig azoknak segítközök. Útyhogy nevelőm a jószágot is a részükre, és így múlnak el ezök a szomorú napok rajtam.

Elmondta: Barna Józsefrié Szabó Erzsébet, 56 éves. Kanizsamonostor, 1992 májusában A magnetofonfölvételt Sz. Bozóki Margit készítette.

310