Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből

örűtünk. Becsomagóta ety szép fehér abrozba, ez mikó mökpuhút, észt tördete össze a családnak, és mink esz öttük akkó nap.

(És süteményféle volt?)

— Nem vöt, aranyos. Semmi sütemény, csak pattogatott kukorica, és ászt a sovánt öttük. Útyhoty semmi sütemény. Mék húsvétra is az anyám csag guráblit sütött, az a cukorpogácsa, mer az akkori szülők nem tuttak ojam pircöm-porcomot sütni, és mink ennek nagyon örűtünk | a cukorpogácsának, az vöt az ünnepi sütemény. Akkó a natypéntökön csak a soványt öttük, mög a pattogatott kukorica vót. Akkó édösanyám akkó mán főszte a sonkát, és festötte a tojást, na de nem festékké, hanem hagymahajjá. Mer ojan szögénység vót, hogy nem telt festékre, mög nem is vót tán, útyhogy a hagymahajat | aszonta: na család, lányaim mönnyetök, szöggyetök annyi hagymahajat, hogy mökfessem a tojást. Akkó mink összeszöttük, és az anyám mökfestötte, akkó így mökzsíroszta a tenyerét, éty kicsit möggömböjítötte, ez atta a fényt mög a tojás hajának, de nagyon örűtünk. Akkó gyütt az a szép natyszombat. Kerepőtek. Má natycsütörtökön tíz órakör ékesztek kerepőni, a harangok nem szótak, és csak a kereplést halgattuk, ming gyerökök ugrátunk, ojan szép vót hallani a kerepölés hangját, és a natyszombatot alig vártuk, hogy a templomba a föltámadásra émönnyünk. El is möntünk, de szögényök vótunk, énneköm cipőm nem vót. Súrótam a lábom, mezítláb möntem a templomba. Anyám éty sejömkendőt rám kötött, és úgy átam a templomba, és vártam ászt a gyönyörű szép föltámadást, és mikor möktörtént, alig vártuk, hoty hazaérjünk, mer akkó szabad vót mökkezdeni a húsvéti önnivalóhoz hozzáülni. Akkó tötte az édösanyám az asztalra a sonkát, tojást, törmát, akkó sütött fonyot kalácsot, és ez ojan nagyon jó vót, hoty felejthetetlen. Gyütt az a szép húsvétvasárnap, ászt is alig vártuk, mert möntünk a templomba. Mindig elöl áltam az oltárná, mer nagyon szeretők templomba járni gyerökkoromtú kezdve, még máma is szeretők, és hiszök az Istembe, mer nagyon szépen tudok énekőni, útyhogy nagyon szeretőm az Istent.

(Mi volt utána a mise után ? Ünnepi ebéd húsvét vasárnapján ?)

— Hát mise után akkó vasárnap csak a sonka, tojás vót főtálalva. Édösanyám akkó nap nem főzött, csak másnap főzött. Ekkó csak ászt a | húsvéti tojás, sonka vót főtálalva, észt öttük. Máj másnapján főzött. De én is úty tartom ászt a szokást, hogy első napján sose, és az én csalággyaimra is ászt hagyom, hogy észt amit mink a szülőktű tanútunk, hogy nekik is az maraggyon mög emlégbe, hogy úty szokják mög, oszt úgy is csinájják. Viszont karácsonykor is első napján nem főzünk, csak másnapján. Újétkor szintén.

(Mi volt a másnapi ebéd?)

— Hát másnap akkó mán váktak tyúkot vagy valamit akkó mán készít az embör húslevest, eszt-aszt, amit csinál mellé.

3G8