Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)

Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből

szépen bántam vele, szép szerszámom vót, am máma is mögvan, akar mög is mutathatom. De a ló | mikor én hajtottam, akkor ötettem is. No együtt a ... Montam, hogy mikó a vejem mögnészte, asztán akkor mögnészte a lovat, a ló möglátta, főthön vákta magát. De mikor Mukrimbú elgyütt az a másik embör, nem hitte el, hogy mi van. Ém mög mán akkó annyira kiképesztem a lovat, hoty ha aszontam, gyere ide, rátöttem a kötőféket az üstállóba, kiátam oda az udvar közepire. Gyere ide, Vihar! Gyüt ki hozzám, föleméte a fejit. Micsoda! Át elébem, mögát. Hát aszongya: ez nem létözik. Micsoda! Here, Vihar! Bemönt. Mikor bemönt, aszongya: próbád, hit ki! Akkó szótam neki, öccőr vissza, ki mög be. Mikó hazamönt, monta a testvérinek, hogy a ló ... Asz képes vót, tizenkét kilóméiért égyügy gyalog, hogy mögnézze a lovat. Csakhogy én akkó nem vótam ithon. Akkó mán szép csikó vót alatta, csődör csikója vót néki. Asztat má időnapelőtt éggy | fene canádi mögvötte a csikót, má előre aggyam neki e. Hát az a Vihar ojan lett, hogy nagyon-nagyon jó ló lőtt. Akkor ez a másik, akit montam, hogy | kezétem a lábát, kimönt héjbű. Ez ... Mék az uccán, eggy embör, gazdag embör vót, vót neki három lova, de egybe vót legaláp hat-hét mázsa, erős ló vót. Kimönt a lába héjbű. Mikor kimönt a lába héjbű, űk összekötöszték, aszitték, mög van törve, ászt azér. De nem bírt, a lába törve, alig bírta letűnni a fődre. Mikor létötte a fődre, akkó főkapta a lábát. Ém möntem ára. Mondom ... Nem ojan nagyon akartam beleavatkozni. De tuttam, hogy mázs bájjá van. Mondom: Jánozs bácsi, mi baja annak a lónak. Aszongya: meg vám pattanva a lába. Bácskai vót, oam bácskaiasam beszét. Dehoty pattanva van, mázs baj van itt! — Há micsoda? — Mög birik fogni? — Hát fogják mög, majd ém mögmondom, hogy mi. Fővötettem vele a lovat, be vót kötve, deszka éggyik ódalrú, másik ódalrú. Ém mög levötetem a deszkát, mökfogtam a lónak a lábát. Fogd mög erősen, mer nincs kizárva, hogy a ló nem rúg é bennünket, mer kövér vót, nagy ló vót. Mikó mökhusztam, éggyet roppant, ászt héreugrott a lába, ki vót mönve a lába.

(Hogyan gyógyított más lóbetegségeket, Mátyás bácsi?)

— Másik lovat ászt szintén. Emöntem éty hászho lovat vonni. Aszonták, ott eladó a ló. Hát a ló | fekütt. Főkőtötték. Hát láttam, hogy valami baj van, de gondótam, sog baja nem lőhet, mer amúty szímbe vót a ló. Hát mögvöttem, ócsó pénzé vöttem mög, mögmondom úgy, ahogy van. Amennyit kértek érte, ászt mögattam, ászt akkó evezettem haza. Avval szintén úgy jártam, főfödösztettem, ben tartottam az istállóba — mögmondom — ászt is. Én ötettem, mindön. Eccő kerestem csődört, főfödösztettem, ászt hasas lőtt. Éccő léfekütt, de hánkolódik! Hát az annya mindönit, valami baja csak van. De hát nincsen így — látom — baja más, mint nem ál vissza a szőre, hanem valami belső baja. Oszt egy nyövés vót a gyomrába, észrevöttem. Én éfakítottam, kifojt tűle az a valami, oszt asztán a csjkót mögellötte, osztán elattam a lovat nagyon drágán. Ez égy vén ló vót. Hogy is akarom mondám? Mezőhögyüsi csikó vót.

Elmondta: Kalmár Mátyás, 82 éves.

Feketetó, 1992 májusában

A magnetofonfölvételt Szabó József készítette.

299