Tanulmányok Csongrád megye történetéből 21. (Szeged, 1994)
Sz. Bozóki Margit–Szabó József: Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből
Asztat is bekötötték az embörök, és akkó ászt is odatöttük a köröszthöl. És asztam mikó majd mán étypár hétig is vöt úgy, hoty kint vöt, hoty száraggyon, akkó gyüttek a kocsival, és akkó behorták. Ithon az udvarba kazalba rakták, és asztán gyüttek a cséplőgépek, régebben ami vótak azok a gőzgépek vagy minek is monták, nem tudom. Vót ojan nagy dob, és avvan csépöltek. És mikó az e vót csépőve, a búza 6 vót csépőve, a búzát a padlásra rakták. A szalmát, pojvát külön-külön szépen összerakták, és így mönt. Asztán amejik szép vót a búza, asztat étötték magnak. Amejik nem vót szemetes, nem vót piszkos, asztat étötték magnak, és akkó asztán ősszel asztat újbú vetötték. (Az aratásra visszatérve, mit szoktak főzni ebédre?) — Mit szoktunk főzni ebédre? Szoktunk főzni csirkepaprikást mög levest is | belölle. Akkó sütöttünk palacsintát — tuggya, mi az —, palacsintát mög akkó kalácsot is, tejberizsát, mög mit tudom én, ijesmiket. Akkó nem vót ijen nagyon sok hús, akkó nem övöt mindönki mindön nap húst. És akkó utána mög nem vót ital se, bor mög mit tudom én, ijesmi nem vót, hanem vót víz. Vittünk | ki vizet, és oda töttük a hűvösre, és mindék hidegen vót a víz, útyhogy löhetött ... Aki mökszomjazott, az odamönt, és akkor ivott. (Hogyan történt a kasza kalapálása, azt el tudná mondani?) — A kaszakalapálás úty történt, hogy már idehaza aratás élőt vót ojan ülő, annak montuk. És azon vót éty kis vas. És leűtek a fődre, asztad beleverték a fődbe, és akkó ékeszték szépen kalapáccsá az élit verni | szépen sorba. Mikó asz készen vót, akkó visszatötték a nyelire, és akkó vót kaszakű, és akkó avvá mökfenték még, és akkó így vitték ki a fődbe, és kint ottan a fődbe mögint mikó mán kimönt az éle, akkor mögint ottan kint a fődbe, kint vót hozzávaló mindönféle, és akkor mögint újbú kalapálták. Ha nem vót éles mán a kasza, akkor vót kaszakű a tokmányba. Ide fő vót kötve a nadrákszíjáhon az embörnek, és akkó elővötte a kaszaküvet, és akkó mökfente a kaszát, akkor éty kicsit jobban fogott. Akkó még vót, aki viccölődött is, hoty hát: fenny és pihenny! Hoty hát fénnyé a kaszát, és addig is pihen. Ijesmit mást nem tudok. (Milyen volt az. aratóknak a ruházata ?) — Hát az aratóknak a ruházatát ... Étyszérű ingögbe vótak az embörök, mer ugye meleg vót. Vót, aki alsónadrágba csak, oan kis rövid gatyába, vót, aki mög röndös nadrágba vót. A nők is hát oan kis vékony ruhágba vótunk, mög a lábunkon vód bocskor. Bocskornak monták akkor. Mög vót, akinek nem is vót a lábán, mer szögénység vót, akkor mezítláb. És a talló kiszúrkáta a lábat, mög vót szödörinda benne, és akkó az a szödörinda ideakatt így, oszt itten végikhúszta a lábunkat, és akkó kihasígatta. Este mikó hazagyüttünk, mosakottunk, fürdöttünk, jaj úgy ötté, hoty csak csudaság, a víz. Nehéz munka vót az aratás, nagyon nehéz vót, de az embörök is nagyon kifárattak ugye, mer kézzel köllött úty kaszálni. Az én édösapám is tizennyóc láncot is levágott, és édösanyám szőtte markot utána. Mink mök családok vótunk 293
